Fura lelet a kék agyag alól
1836-ban munkások egy csatorna ásásánál bukkantak rá nyolc fából faragott emberfigurára, két miniatűr csónakra, valamint apró fegyverekre és pajzsokra. Ezek egy réteg kék agyag alatt hevertek, ami arra utal, hogy 2600 évvel ezelőtt rituális céllal, víz közelében helyezték el őket – ez gyakori volt a késő bronzkorban. Három figurát és egy hajót sajnos nagyon rossz állapotban találtak, így azokat nem tudták kiemelni.
Kultusz, nemiség, identitás
A roos carri figurák legjellegzetesebb részlete, hogy az ágyékrésznél fúrt lyukakba kis ívelt fabetétek helyezhetők – ezeket a múzeum „eltávolítható nemi szervként” azonosította. Ha ezek nincsenek a helyükön, akkor a figurák nőalaknak is tekinthetők. A nemi jegyek cserélhetősége összecseng Odin, illetve korábbi változata, Ull isten átváltozó, varázsló szerepével, aki időnként nő, máskor tengeri kígyó alakját vette fel.
A figurák mellett talált pajzsok és buzogányok eredetileg inkább harcos férfiakhoz kötődtek – a lelet így már az ősi időkben is megkérdőjelezte a nemi identitás merev határait. A különös szemek, a „váltó nemiség” és a szokatlan temetkezési hely mind rávilágít arra, mennyire gazdag és rejtélyes öröksége van az északi mitológiának.
