A fogak belső története
A fog három kemény rétegből áll: zománcból, dentinből és cementből. Ez utóbbi fedi a gyökeret, és évente gyűrűket rak le, hasonlóan a fák évgyűrűihez. A kutatók eredetileg arra keresték a választ, hogy ezek a gyűrűk alkalmasak-e az életkor pontos meghatározására olyan esetekben, amikor például tömegszerencsétlenség áldozatainak személyazonosságát kell megállapítani DNS-adatbázis nélkül.
Amikor 88 különböző fogmintát vizsgáltak – élő emberektől és régészeti leletekből származókat egyaránt –, meglepő különbségeket találtak: néhány gyűrű szabálytalannak vagy eltérő vastagságúnak tűnt, míg mások teljesen szabályosak maradtak.
A kutatók hamar rájöttek, hogy a cementréteg „zavarai” szorosan összefüggnek a múltbeli vagy jelenlegi dohányzással.
A dohányzás örök nyoma
Az eredmények szerint az egykori dohányosok 70 százalékának, a jelenlegi dohányosok 33 százalékának fogain jelentkeztek elváltozások, míg a nem dohányzóknál mindössze 3 százalékban fordultak elő ilyenek. Ráadásul az exdohányosok cementrétege jellemzően vastagabb volt: úgy tűnik, hogy a dohányzás abbahagyása után a cement visszaáll normál szintre, és új, erősebb rétegek képződnek a korábban károsodott zónák fölött. A jelenlegi dohányosoknál viszont a károsító hatás folyamatos, így a szabálytalanságok megmaradnak.
A kutatásban részt vevő emberek közül 46-an járultak hozzá ahhoz, hogy 70 kihúzott fogukat vizsgálják, egészségi és dohányzási előéletük ismeretében. Akadt olyan minta is, amelyből konkrétan kimutatható volt, hogy a károsodás 22 és 41 éves kor között következett be – az illető valóban 28 évesen kezdett dohányozni, 38 évesen hagyta abba, majd 58 évesen húzták ki a fogát.
Régészet, kriminalisztika és a fogak titkai
A kutatók 18 régészeti mintát is bevontak a vizsgálatba, köztük 1776 és 1890 között elhunytak fogait. Ezek közül 13 esetben tudták az elhunyt életkorát, nemét és halálozási idejét is. Több fogon jól látható volt a dohányzás nyoma: elszíneződés vagy pipázástól roncsolódott szél.
A legrégebbi dohányosok fogain ugyanazokat az elváltozásokat találták, mint a mai dohányosok vagy exdohányosok esetében – vagyis a dohányzás nyomai akár évszázadokig is fennmaradnak a fogakban. Ez rengeteg plusz információval szolgálhat történelmi, kulturális és kriminalisztikai kutatásokhoz.
Új lehetőségek a foggyűrűkben
A cementumgyűrűk tanulmányozása eddig főleg az életkor vagy bizonyos betegségek (pl. terhesség) kimutatására szolgált, de most először mutatták ki, hogy a dohányzási előéletre is megbízhatóan következtethetünk ezekből. A vizsgálatok szerint azok fogában, akik valaha dohányoztak, sokkal gyakoribb a cementréteg zavara, mint a soha nem dohányzóknál.
A dohányzás köztudottan károsítja a száj egészségét és a fogazatot, ugyanakkor most először sikerült biológiai lenyomatot is kimutatni a fog szerkezetében. Ez a módszer tehát nemcsak ismeretlen áldozatok azonosítását segítheti, hanem vissza is adhatja a múlt dohányosainak elveszett történetét.
