Az Apple legújabb, minden platformot lefedő dizájnrendszere, a Liquid Glass első pillantásra látványos és lenyűgöző. Az elképzelés lényege, hogy a kezelőfelületek 3D-hatásúak legyenek: a gombok és menük a háttér fölé emelkednek, színeik és fényeik pedig úgy törnek meg, mintha valódi üvegen keresztül néznénk őket. Telepítés után az ember percekig eljátszik a gyors görgetéssel, csak hogy lássa, hogyan változnak a felületek – technikailag tényleg jól sikerült.
Biztató kezdet, bosszantó állandóság
Néhány hónapja már több Apple-eszközön is használom a Liquid Glass-t különböző bétaverziókban. Még rövid idő alatt is érezhető a fejlődés: a kezdetben olvashatatlanul áttetsző menük mostanra mindenhol könnyebben olvashatók. Bár a legújabb béta jelentősen csökkentette az iPhone 16 akkumulátoridejét, mára ezt is sikerült orvosolni.
Szép, de kinek van rá szüksége?
A Liquid Glass legnagyobb problémája mégis az, hogy teljesen félreérti a lényeget. Az Apple mindenhol ugyanazt a felületmetaforát próbálja ráerőltetni: ugyanaz a dizájn jelenik meg az órán, a telefonon, a tévén és a headseten is (Apple Watch, iPhone, Apple TV, Apple Vision Pro). Ez egyszerűen túlzás. A Liquid Glass mindent rétegezetté és mélynek szánt, de a végére csak túlbonyolított katyvasz lett belőle.
