A vírusok titokzatos múltja
Hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat, honnan származnak a vírusok, hogyan fejlődtek, és milyen helyet foglalnak el az élővilág törzsfáján. Míg a sejtek önállóan is életben maradhatnak, a vírusok kizárólag gazdasejtjeikbe jutva képesek működni és szaporodni. Bár életfontosságú fehérjéket nem termelnek, a genetikai „trükkjeik” révén ősidők óta közreműködnek az élővilág evolúciójában.
2001-ben Masaharu Takemura professzor és Philip Bell vetették fel azt az elméletet, hogy a többsejtű élőlények sejtmagja valójában egy ősi, nagyméretű DNS-vírustól – például a poxvírustól – származhat, amely egy ősi gazdasejtet fertőzött meg. Noha a kérdés korántsem ilyen egyszerű, a feltételezett vírus idővel eltűnhetett, genetikai nyomai viszont megmaradtak, és beépültek a modernebb sejtek szerkezetébe.
DNS-vírusok és vírusgyárak
2003-ban jelentős áttörést hozott az óriás DNS-vírusok felfedezése. Ezek különös módon a gazdasejtben úgynevezett vírusgyárakat építenek ki, amelyek sejtmaghoz hasonló, membrános struktúrát képeznek. Ezek az apró gyárak nagyon hasonlítanak az eukarióta sejtek magjához, ezért lehetséges, hogy a vírusokat és a bonyolult élőlényeket közös evolúciós szál fűzi össze. Napjainkban egyre több óriás DNS-vírust sikerül azonosítani, például a Mamonoviridae családból, amely akantamőbákat fertőz, vagy a clandestinovírust, amely vermamőbákat támad.
Az ushikuvirus felfedezése
A legújabb kutatásban Takemura professzor és kollégái leírtak egy újabb ilyen különleges vírust, az ushikuvirust, amelyet Japánban, Ibaraki prefektúra egyik tavának iszapjában találtak. Az ushikuvirus több szempontból is egyedi. Egyrészt szerkezete és támadási stratégiája is eltér az eddig ismert rokonoktól. Már a fertőzött vermamőbák sejtjeire is rendkívül látványos hatást gyakorol: azok szokatlanul megduzzadnak. Szokatlan az is, hogy a vírus kapszidján – vagyis a burok felszínén – többféle, sapkával ellátott tüske ül, egyesekhez hosszabb, fonalszerű képletek is kapcsolódnak. Ennél is izgalmasabb, hogy az ushikuvirus másképp szaporodik, mint a rokonai: ahelyett, hogy megőrizné a sejtmag épségét, szétrombolja annak membránját, így hoz létre újabb vírusokat. Ez a ritka stratégia újabb bizonyíték lehet arra, hogy a sejtek evolúciója során a vírusok központi szerepet játszhattak.
Új kulcs az élet evolúciójához
Az ushikuvirushoz hasonló formák megfigyelése segíthet felfedni, hogyan alakultak ki az eukarióta sejtek – vagyis azok a sejtek, amelyekből minden növény, gomba és állat felépül. A kutatók szerint ezek az óriásvírusok lehetnek a hiányzó láncszemek, amelyek összekötik az egysejtű és a bonyolultabb élővilágot. Az új felfedezés tovább bővíti a Mamonoviridae családról és az óriásvírusokról szerzett tudásunkat. Idővel talán fény derül arra is, pontosan hogyan és mikor léptek fel a vírusok kulcsszereplőként az élet legnagyobb evolúciós ugrásában.
Lehetséges egészségügyi jelentőség
Az ushikuvirushoz hasonló formák nemcsak az evolúció feltárásában segíthetnek. Mivel bizonyos amőbák veszélyes betegségeket is okoznak – például súlyos agyvelőgyulladást –, a vírusok viselkedésének pontosabb megértése akár új terápiás módszerek kialakításához is vezethet. Takemura professzor és csapata tovább folytatja az óriásvírusok kutatását, hogy fényt derítsen ezeknek a rejtélyes lényeknek az evolúciós és egészségügyi jelentőségére.
