
Eltűnő bolygók nyomában
A kutatócsoport 130 bolygót és lehetséges bolygójelöltet azonosított öregedő csillagok közelében. Ezek közül 33-at korábban még soha nem észleltek, 49-et pedig jelenleg is megerősítésre váró jelöltként tartanak számon. Noha sok csillagnál jelentős számban találni közeli óriásbolygókat, a vörös óriássá fejlődött csillagok esetében ez a szám drasztikusan visszaesik. Ez az eltűnéses mintázat arra utal, hogy a bolygók sorsát többnyire az öregedő csillaguk pecsételi meg.
A csillagok lakomája – a pusztulás folyamata
Edward Bryant, a kutatás vezetője kiemelte, hogy a közeli bolygók többsége gravitációs árapályerők miatt kerül végzetes közelségbe a csillagához. Ahogy a Nap is, ezek a csillagok öregedésük során kitágulnak és felforrósodnak, ezzel még intenzívebbé válik az árapály-interakció. Hasonló módon, ahogyan a Hold árapályt idéz elő a Földön, a bolygó is húzza csillaga anyagát. Ezek az erők lelassítják a bolygót, így az egyre beljebb spirálozik, végül darabokra esik, vagy beleesik a csillagba.
Mi vár a Naprendszerre?
Jelentőséggel bír, hogy ez a jelenség a Nap jövőbeli átalakulását is érinti. Vincent Van Eylen társszerző szerint nagyjából ötmilliárd év múlva a Nap szintén vörös óriássá válik, és ilyenkor kérdésessé válik a Naprendszer bolygóinak túlélése. Az óriásbolygók, amelyek szoros pályán keringenek, jó eséllyel elpusztulnak, de a Föld valamivel biztonságosabb távolságban található. Noha a Föld talán túléli a drasztikus napkitágulást, az élet fennmaradása szinte kizárt ebben az új, forró környezetben.
A kutatás módszerei és tanulságai
Az asztronómusok a NASA TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite – Átvonuló Exobolygókat Felmérő Műhold) adataira támaszkodtak, és a csillagfény apró, ismétlődő elhalványulását keresték, amelyet a bolygók átvonulása okoz. Több mint 15 000 gyanús jelből végül 130 megbízható bolygót választottak ki; ezek közül 48 már ismert, 49 még megerősítésre váró, 33 pedig teljesen új felfedezés. Az idősebb, erősebben kitágult vörös óriások körül az óriásbolygók előfordulási aránya mindössze 0,11%, míg fiatalabb, a fősorozatot már elhagyó csillagok körül 0,35%.
Ez arra utal, hogy ahogy a csillagok öregszenek, hatékonyan pusztítják el legközelebbi bolygóikat – olyannyira, hogy végül csak a legtávolabbiak maradnak fenn, vagy azok sem. A jelenséget egyre pontosabban tudjuk nyomon követni, ahogy a tömegmérések fejlődnek. Az égre nézve tehát a jövőben egyre több üres, bolygótlan csillagot fogunk látni.
