Teniszálmok a kómában
Jelentőséggel bírt, hogy 2005 fordulópontot hozott egy nem kommunikáló, 23 éves nő vizsgálatában, akinek agyát MRI-vel figyelték. Az orvosok megkérték, képzelje el, hogy teniszezik: elképesztő módon az agy mozgáshoz kötött területei aktívvá váltak. Ez azt mutatta, hogy a nő – kívülről teljesen tétlenül – értette a kérést, és képes volt elméjében végrehajtani a feladatot. Azóta ezt az eljárást több száz, eszméletlennek tűnő emberen alkalmazzák, és sokaknál kiderült, hogy tudatuk rejtetten, részben tovább működik. Egy 2024-es kutatás szerint minden negyedik akut beteg képes volt arra, hogy képzeletben végrehajtson felszólításokat – legalábbis az agyi aktivitásuk alapján. Ezek a vizsgálatok főként kutatólaborokban zajlanak, mert komoly gépigényű és drága eljárásokról van szó, de 2018-tól már az orvosi protokoll is javasolja számos esetben az alkalmazásukat. Ennek ellenére tömegek maradnak kezeletlenül, mivel sok helyen nincs lehetőség ezekre a fejlett tesztekre.
Rétegek és hagymahéjak: A tudat vizsgálata
A tudatosság nem egyszerű igen/nem kérdés. Az első, felszíni réteg a viselkedési reakció: meg tud-e szorítani egy kezet, elfordítja-e a fejét hangokra, odanéz-e, ha hívják? Ha ezekre nem képes, akkor jöhet az MRI- vagy EEG-alapú vizsgálat: kimutatható-e kognitív reakció, például a tenisz-feladat vagy bármilyen speciális gondolati utasítás esetén?
Még ezek a tesztek is túl szigorúak, mert kitartó figyelem kell hozzájuk, amit a súlyos betegek gyakran elvesztenek. Például a jelek szerint a kómás betegek mindössze 25%-a tud koncentráltan „teniszezni”, de még az egészségesek is gyakran elkalandoznak. Ha ez sem működik, létezik egy harmadik réteg: akár tudatos közreműködés nélkül is lehet keresni az agyi reakciókat. Egy 2017-es kutatás során Kennedy híres elnöki beszédének hangfelvételét lejátszva, majd visszafelé hallgatva is vizsgálták a sérült betegek agyi válaszait. Nyolcból négy mutatott „rejtett”, valódi nyelvi feldolgozást, ami az öntudat jele lehet.
A negyedik, elvontabb szinten elképzelhető, hogy valaki teljesen el van zárva minden külső ingertől – akár álmokban, akár sötét szobában bénán fekve –, mégis belső világban él. Itt csak az agy saját, spontán mintázatait (intrinzikus tulajdonságait) lehet vizsgálni. Erre dolgozták ki a „perturbációs komplexitás indexet”, amikor fejre helyezett elektromágnesekkel stimulálják az agyat, majd EEG-vel mérik a válaszreakciók gazdagságát. Ez az index magasabb tudatos emberekben, alacsonyabb álomban vagy altatásban lévőkben. Ezzel még belső, rejtett öntudatot is kimutattak kómás embereknél, sőt, felvetették, hogy magzatok öntudatának tanulmányozására is alkalmas lehet.
Állati öntudat – poliptól galambig
Az emberi módszerek egy része alkalmazható állatoknál is: például a komplexitás indexet sikerrel használták patkányokon, hasonló eredményekkel. Ugyanakkor az állatok esetében inkább a szenzitivitás, a „szenvedés” vagy az öröm pillanatnyi, közvetlen átélése, az érző lény státusz a mérhető cél.
Egy érdekes kísérletben polipokat tettek kétkamrás akváriumba: fájdalmas inger után elkerülték azt a kamrát, ahol a kellemetlenség érte őket, míg fájdalomcsillapító beadása után szívesen visszatértek oda. Ez arra utal, hogy nemcsak aktuális fájdalmat éreznek, hanem emlékből is elkerülnek vagy keresnek helyzeteket – azaz van érzelmi-komplex, belső tapasztalatuk. Következésképpen, az ilyen eredmények alakítják az állatvédelem törvényi szabályozását is: Nagy-Britanniában 2022 óta a polipok, rákok, homárok is jogi védettséget élveznek.
Ennek ellenére vita folyik arról, tényleg mely fajok képesek öntudatra. Több tucat tudós szerint megtalálható a tudatosság sok madárban, emlősben, de akár hüllőkben, halakban és számos lábasfejűben, valamint rovarban is.
Az MI öntudata – sci-fi vagy közeljövő?
Ahogy az MI-rendszerek (például a nagy nyelvi modellek) egyre „emberibbek” lesznek, felmerül: egy gép lehet-e tudatos? Még ha az MI azt is válaszolja: „Igen, én tudatos vagyok”, az csak algoritmus, nem bizonyíték, hiszen emberi válaszokat mintáz. Jelenleg neurobiológiai ismereteink alapján kizárt, hogy a mostani MI rendszerek valódi belső világot éljenek meg – például az integrált információ-elmélet (integrated information theory) szerint ezt csak speciális, például kvantumszámítógépek tudnák egyszer létrehozni.
Mivel nincs egységes megállapodás a tudat keletkezésének elméletében, nincs semmilyen általánosan elfogadott MI-teszt sem. Vannak ellenőrzőlisták, amelyek azt nézik, utánozza-e az MI az emberi agy tudatosságához kapcsolódó folyamatokat – de még azt sem tudjuk pontosan, mik ezek a folyamatok az emberben.
Lehet-e mindenkire érvényes öntudat-teszt?
A tudósok többsége ma még nem hisz abban, hogy létezne egyetemes tudattesz emberre, állatra, gépre. Mégis akadnak kezdeményezések: Bayne és Shea filozófusok dolgoztak ki egy olyan eljárást, amely a sikeres emberi teszteket fokozatosan alkalmazza egyre távolabbi élőlényeken, MI-kon, miközben minden lépésnél felülvizsgálja, hogy mennyire hihető az adott módszer. Ez egy iteratív, sokszor újraértékelendő folyamat, amely a jellemzők egyezését és eltérését vizsgálja.
Az igazi kihívás, hogy a számos drága, bonyolult vizsgálat ne csak elmélet maradjon, hanem ténylegesen is alkalmazható legyen kórházi, állatkísérletes vagy akár MI-kutatásban, és hogy megtaláljuk: egy robot közelebb áll-e a tudatos emberhez, vagy inkább csak egy méhhez hasonlít?
Összefoglalva: az öntudat vizsgálata lassan, de biztosan halad előre, de még nagyon messze vagyunk attól, hogy biztos választ kapjunk, „kiben” lobban fel az elme lángja.
