A robot anyagcseréje – tanulás és növekedés
Lényeges hangsúlyozni, hogy a kutatók az új jelenséget robot-anyagcserének nevezték el, mivel ebben a rendszerben a gépek képesek felszívni és újrahasznosítani a körülöttük lévő modulokat vagy más robotok alkatrészeit. A robotot hatszögletű, mágnesezett rúdszerkezetek (truss linkek) építik fel, amelyek képesek egymást össze- és szétszerelni. Így a robot nemcsak alakot változtat, hanem funkcióját is képes módosítani, miközben önállóan vagy egymást segítve „növekednek”.
Mesterséges élővilág megszületése
Különösen igaz ez akkor, amikor egy irányított tesztkörnyezetben a kutatók megfigyelték, ahogy a truss linkek 2D-s formából kiindulva 3D-s, lépcsőzetesen fejlődő szerkezetet alkottak. Az új kapcsolódó modul „sétapálcaként” segítette a robotot a nehéz terepen. A mesterséges intelligencia az utóbbi évtizedben hatalmasat fejlődött, különösen a robotok „agyában”, ám a géptestek eddig merevek, javíthatatlanok és nem újrahasznosíthatók voltak. Az új találmány ezt a problémát is megoldja: alkalmazkodó, újrahasznosítható testet kap segítségként a fejlett mesterséges intelligencia mellé.
A jövő: önfenntartó gépek?
A fentiek tükrében elkerülhetetlennek tűnik, hogy a gépek előbb-utóbb egymásból és a környezetükből „táplálkozva” oldják meg saját karbantartásukat. Az ilyen robotok kiválóan hasznosíthatók lesznek például katasztrófa-elhárításnál vagy űrkutatásban, ahol nincs mindig emberi segítség. Bár a sci-fi rémképek előjöhetnek egy önmagát szaporító robotról (például a “Szürke Goo” [Gray Goo] jelenségéről), a valóság az, hogy a gépeknek előbb-utóbb meg kell tanulniuk magukról is gondoskodni.
