Főbb jellemzők és felhasználói élmény
A GO27Q24G 27 hüvelykes (68,58 cm), 2560 x 1440 pixeles felbontású panelje 275 nites teljes fényerőre képes, míg HDR-ben kis (1,5 százalékos) ablakban akár 1300 nitet is produkálhat. A gyorsaságról 0,03 ms-os válaszidő és 240 Hz-es képfrissítés gondoskodik, amely ugyan elmarad a drágább testvér 280 Hz-étől, de tényleg nem észlelhető hatalmas különbség.
A DCI-P3 színtér 99 százalékát lefedi, tehát korrekt képminőségre számíthatunk, bár a MO27Q28GR 99,5 százalékos aránya csak papíron számít, valójában nem érzékelhető markáns eltérés. Az anti-glare, magasfényű RealBlack Glossy bevonat előnye, hogy kiemeli a mély feketéket, bár a neve önmagában nem árul el sokat. Két HDMI 2.1-es, egy DisplayPort 1.4-es, valamint egy USB-C port (alapból 18 W, dinamikusan 45 W) került a hátoldalra, viszont a kétportos USB-A hubot sajnos itt már nélkülözni kell.
Mit nyújt a régebbi WOLED?
Mérlegre téve a régebbi panelt látszik, hogy a 275 nit a MO27Q28GR 335 nitjével szemben, illetve a HDR-ben csúcsban elérhető 1300 nit nem számít eget rengető különbségnek, de egyáltalán nem mindegy, milyen tartalmat nézünk. Az OLED-ek úgy működnek, hogy csak a képernyő kis részét lehet extrém fényesre húzni, teljes fehér vagy világos képtartalomnál viszont mindkét panel visszaveszi a fényerőt – csakhogy a régebbi WOLED szinte azonnal szürkés, zöldes fátyolt kap, a drágább modell viszont tisztább, fehérebb képet ad.
A különbség főleg világos jeleneteknél, például a Cyberpunk 2077 napfényes sivatagi területein érezhető igazán: ilyenkor a GO27Q24G képét eltompítják a panel korlátai, míg a MO27Q28GR színekben és kontrasztban jóval ütősebb marad. Sötét, neonfényes, kontrasztos játékoknál azonban hasonló élményt nyújt mindkét OLED, és továbbra is lenyűgöző a tökéletesen külön szabályozott fények játéka.
HyperNits és üzemmódok
A panelen egy extra, úgynevezett HyperNits funkció is elérhető, amely az MSI EOTF Boosthoz hasonlóan arra szolgál, hogy a fényes jelenetek HDR-ben is élénkek maradjanak, a sötét kiemelések pedig vibrálóak legyenek. A HDR 1300 mód ebben az esetben kompromisszumos megoldás: nem kell váltogatni az üzemmódokat a különféle fényviszonyokhoz, de a teljesképernyős fényerő problémáján nem javít semmit.
Ami zavaróbb, hogy az SDR-kalibráció HDR üzemmódban kifejezetten gyenge: fakó, természetellenes színekhez vezet, ezért tartalomfüggő módváltogatásra kényszerül az ember, ha szép képet akar – ezen a fronton a MO27Q28GR fényévekkel jobb.
Felbontás, élesség és játékélmény
A 27 hüvelykes, 2560×1440-es felbontás aránya játékra tökéletes, de munkánál hamar kijön, hogy kissé pixeles, enyhén „kockás” a kép. Ez részben az RGBW szubpixelszerkezet miatt van, amely a betűk megjelenítésénél is ront a finom részleteken, így szövegek olvasásakor, böngészés közben nem az igazi.
Viszont játékban nincs ok a panaszra: a villámgyors válaszidő, alacsony input lag és folyamatosan éles mozgás még a harcedzett FPS-játékosokat is kielégíti. Bár a 240 Hz manapság már nem különlegesség, így is gyorsabb, mint a legtöbb monitor hasonló kategóriában.
Ár-érték arány: megéri?
Végső soron a kérdés az, hogy a spórolt körülbelül 36 000 forint vajon megéri-e a kézzelfogható kompromisszumokat. Ha valaki tényleg olcsó OLED-monitort keres, a GO27Q24G elfogadható alternatíva, de a MO27Q28GR extra 100 dolláros többletéért sokkal kiegyensúlyozottabb, üdítőbb élményt kap. Aki a maximumot keresi, és a kisebb csalódás is zavarja, annak érdemes inkább a drágább változatra áldozni. Ha a játék a fő szempont, nem okoz csalódást – de általános felhasználásra, főleg munkára, szövegszerkesztésre már kevésbé ajánlott.
Összegzés
A Gigabyte GO27Q24G próbál olcsó OLED alternatívát kínálni, de a képi kompromisszumok miatt pont annyira marad el a várakozásoktól, hogy ne tűnjön igazán megfizethetőnek. A megoldás azonban közelebb volt, mint bárki hitte volna – csak épp nem ezzel a modellel.
