
Toronyházak a Delta szívében
A frissen feltárt többszintes lakóházak, vagyis toronyházak azt mutatják, hogy reagálni kellett a népesség növekedésére. Ezek az épülettömbök főként a Nílus-deltában terjedtek el a Késői Kortól egészen a római időszakig, míg máshol Egyiptomban ritkaságnak számítottak. Az ilyen házak jelenléte megerősíti, hogy Imet sűrűn lakott, összetett infrastruktúrájú és virágzó város volt.
Gazdasági és vallási központ
A kutatók először nagy felbontású műholdfelvételek alapján jelölték ki a toronyházak feltételezett helyét, majd az ásatások során gabonafeldolgozó, kövezett területet és állattartó karámokat is találtak – ezek a helyi gazdaság élénkségét bizonyítják. Az egyiptomi szakemberekkel együttműködve emellett előkerült egy hatalmas, mészkőpadlós, oszlopos épület is, amely a Ptolemaida-korra (i.e. 332–30) datálható. Ez az ókori ünnepi út mentén állt, amely a Wadjet istennő templomához vezetett, így a lelet vallási jelentőséggel is bír. Idővel az út elveszítette funkcióját, ami a vallásgyakorlás változását jelzi.
Lenyűgöző tárgyak és új titkok
Az épületek romjai között a régészek több műtárgyat is találtak: zöld fajansz ushabtit (halotti szobrocskát) a 26. dinasztiából, egy vésett kőlapot Harpokratész isten és védelmi szimbólumok ábrázolásával, valamint egy zenei hangszert, amelyen Hathor, a zene és öröm istennője jelenik meg. Az infrastruktúra és a vallási tárgyak felfedezése új megvilágításba helyezi a Delta mindennapjait, spirituális életét és várostervezését.