
Mitől lesz ügynök egy MI?
Az ügynökszerű MI-t nem pusztán a mesterséges intelligencia ereje különbözteti meg egy hagyományos chattől. Ezek az ügynökök kifejezett célokat kapnak, képesek következtetni, feladatokat részekre bontani, önállóan döntéseket hozni és műveleteket végrehajtani. Rendelkeznek memóriával is: emlékeznek a múltbeli feladatokra, és hosszú távú célokat követnek.
A jelenkori MI-ügynökök három kulcsfunkcióban tükrözik az emberi működést: a memória (cache), a cselekvés (command) és a kommunikáció (connect) egymásra épülése által válnak igazán autonómmá. Ez megkülönbözteti őket az egyszerűbb, állapottal nem rendelkező, csak válaszoló LLM-alapú chatbotoktól.
Lényeges szempont, hogy a több, összehangolt MI-ügynökből álló rendszerek, az úgynevezett multi-agent systemek (MAS) még nagyobb rugalmasságot és problémamegoldó képességet adnak. Ezekben akár szervezeti határokon átívelve is képesek specializált ügynökök együttműködni.
A hagyományos automatizáció és az MI-ügynök közötti különbség
Az MI-ügynökök legfontosabb előnye a rugalmasság és tanulékonyság: míg a szabályalapú (RPA) megoldások egy szűk, előre meghatározott folyamat mentén működnek, az MI-ügynök ismeretlen helyzetekre, környezeti változásokra is képes reagálni, sőt, tapasztalataiból fejlődni. Így olyan összetett, dinamikus, kognitív képességet igénylő feladatokat is képes ellátni, ahol a hagyományos automatizáció elakadna.
Az ilyen rendszerek például a logisztikában is képesek 90% fölötti automatizációt elérni, miközben a korábbi, merev RPA-megoldások alig haladták meg az 50%-ot.
Az MI-ügynökök vállalati bevezetésének valósága
Mindezek dacára a bevezetés egyelőre óvatosan, kiegyensúlyozottan zajlik. A legnagyobb vállalatok is inkább kis lépésekben, alacsony kockázatú, de jól mérhető feladatokon kezdik az MI-ügynökök használatát – különösen olyan rutinmunkákon, amelyeket az emberek nem kedvelnek. Lényeges, hogy ezek a próbálkozások általában nem teljesen önálló MI-re épülnek, hanem co-pilot rendszerben dolgoznak, mindig emberi felügyelettel kiegészítve.
Bár felmérések szerint a cégek 42%-a már alkalmaz MI-ügynököt legalább valamilyen formában, a nap végén ezek még többnyire kis léptékű, támogató próbálkozások, főként az ügyfélszolgálatban, a pénzügyben, az értékesítéstámogatásban és a kiberbiztonságban.
Legnagyobb kihívások az éles MI-ügynöki rendszerekben
Az MI-ügynökök bevezetésénél meglepő módon nem a technikai nehézségek a legégetőbbek. Az alapvető gond, hogy a vállalati workflow-ba (folyamatmenedzsmentbe) nehéz zökkenőmentesen beilleszteni őket, sok esetben ellenállást váltanak ki a munkavállalók részéről is, illetve az adatok biztonsága és védelme szintén aggályokat kelt (ez utóbbi a cégek felénél kiemelt prioritás).
Ebből adódóan a sikeres ügynöki bevezetés „kicsiben gondolkodik”: először korlátozott, gyorsan mérhető, hatékony, de kis kockázatú felhasználást céloz. Olyan feladatokat automatizál, amelyektől az emberek szabadulni akarnak – a hangsúly pedig nem a helyettesítésen, hanem a képességek kiegészítésén és bővítésén van.
Hatékonyság, pontosság és autonómia
A startupok túlnyomó többsége legalább 70%-os pontosságot ér el már jelenleg is, de az önállóság aránya átlagosan 66%. Egyes iparágak (pl. egészségügy: 90%, pénzügy: 80%) szigorúbb követelményeket támasztanak. Ugyanakkor közepes pontosság mellett is elfogadható lehet egy MI, ha az automatizáció szintje magas, az output könnyen ellenőrizhető, vagy teljesen új funkciókat biztosít a cég számára.
A pontosság és az autonómia között tipikus kompromisszumokat kötnek a vállalatok – különösen érzékeny területeken, mint a klinikai kísérletek; náluk a legfontosabb mindig a humán felügyelet megőrzése.
Árazási modellek: a kutatás és kísérletezés időszaka
Az MI-ügynökök piacán jelenleg számos árazási stratégia létezik, de egyik sem végleges. A klasszikus SaaS-licenc és API-használat mellett gyakori a felhasználóalapú (co-pilot), ügynökalapú, feladatonkénti vagy eredményalapú árazás – utóbbi azonban csak az esetek 3%-ában működik, mert nehéz egyértelműen meghatározni, mi számít eredménynek, és hogyan lehet azt pontosan nyomon követni.
A per user modell a legegyszerűbb ott, ahol mindig szükséges az emberi felügyelet, de igazán automatizált rendszereknél kevésbé alkalmazható. A per agent – ügynökönkénti – díjazás már inkább megfelel, ahol a munka nagy része automatizált. A feladatalapú árazás akkor életszerű, ha a feladatok száma/gyakorisága előre nem látható. Egyre többen választják a hibrid megoldásokat: például alapdíjat kombinálnak feladatalapú vagy eredménybónusszal, hogy rugalmasabbak legyenek, és megőrizzék az egészséges profitabilitást.
Hova vezet az ügynökszerű MI?
Az MI-ügynökök gyors terjedése forradalmasíthatja a vállalati szoftvereket. A komoly kihívások és a kezdeti óvatosság ellenére a piaci szereplők már most alkalmazkodnak: a szakértelem, a bizalomépítés, a workflow-illesztés és az autonómia fokozatos növelése a sikeres bevezetés kulcsa. Egy biztos: a Clippy egykori árnyéka helyett most valódi, hatékony kollégák formálódnak az MI-ügynökökből – persze csak akkor, ha valóban az emberek szövetségesei, és nem felesleges digitális főnökök lesznek.
