Média és önbeteljesítő jóslat
A média jelentősen erősíti ezt a tendenciát: minden apró áttörést az MI nyelvi modelljeiben az AGI felé tett lépésként tálalnak. Legyen szó arról, hogy a ChatGPT verset ír, vagy bármely új funkcióról – azonnal az emberi tudatosság közelgő megjelenését vizionálják. Ez a hangulatkeltés, amelyet rendszerint maguk a fejlesztőcégek szivárogtatnak, önbeteljesítő jóslattá válik: a befektetők azért teszik a pénzüket ezekbe a projektekbe, mert közel érzik a célt, a kutatók oda mennek dolgozni, ahol a „jövő készül”, a kormányok pedig haboznak a szabályozástól, nehogy lemaradjanak a globális versenyben. A történet itt éles fordulatot vesz: politikai csatározássá vált, hogy kinek a kezében összpontosul a jövő fejlesztése.
A jelen kihívásai elhalványulnak
Ennek ellenére a szuperintelligencia körüli diskurzus eltereli a figyelmet a jelen valós problémáiról: a munkavállalók kiszorításáról, a céges felelősségről, az algoritmikus torzításról vagy a demokratikus ellenőrzés hiányáról. Miközben a társadalom azon vitázik, vajon egy jövőbeli MI kiirtja-e az emberiséget, valós emberek hétköznapjait algoritmusok szabályozzák már most is gyárakban, fegyverrendszerekben vagy épp a szociális ellátórendszerekben.
Alternatív utak és a demokrácia deficitje
A szuperintelligencia narratívája háttérbe szorít számos más MI-fejlesztési irányt, amelyek inkább a közösségi igényekhez igazodnak. Ilyenek például az adatszuverenitást támogató mozgalmak, a közösségi adatkezelést kiemelő szervezetek Kanadában és Új-Zélandon, vagy a Globális Dél térségeiben működő, helyi kontroll alatt álló MI-rendszerek, amelyek egészségügyet vagy oktatást támogatnak szűkös források mellett. Ezek a példák megmutatják, hogy az MI-t lehet igazságosabb, demokratikusabb módon is szervezni – nem kell mindent a technológiai elit döntéseire bízni.
Kérdés, ki dönt a jövőről
A legfontosabb nem az, hogy eljön-e a szuperintelligencia, hanem hogy kik dönthetik el, milyen technológiát építünk, és az kinek az érdekeit szolgálja. Az MI jövőjét nem szabad átengedni azoknak, akik a leghangosabban jósolnak istenekről vagy szörnyekről. A technológiai fejlődésről a társadalomnak kell határoznia, ehhez pedig valódi demokratikus jogokat kell adni azoknak, akiket érint.
