Szuperasszisztens vagy tévútra vivő gép?
Az MI alkalmazásai az idegennyelv-oktatástól kezdve az egészségügyi képzésig terjednek, ahol a hallgatók klinikai gondolkodását és kritikus szemléletét is fejleszthetik virtuális szimulációkkal. Ugyanakkor a technológiát bírálók szerint az MI-ben rejlő torzítások és átláthatatlan döntéshozatali folyamatok veszélybe sodorhatják a tisztességes értékelést és az oktatás hitelességét. Ráadásul az MI-nél gyakran előforduló „hallucinációk” – vagyis teljesen alaptalan, a valóságtól elszakadt válaszok – komoly kihívást jelentenek.
Lelkes diákok vagy elakadt fejlődés?
A kutatások többsége egyelőre arra koncentrál, hogyan érzékelik, illetve mennyire bíznak a diákok az MI-ben, és mennyire motiváltak az alkalmazására. Ezek többnyire kérdőíves vizsgálatok voltak, így a mélyebb tanuláslélektani és viselkedési folyamatok feltárása még várat magára. Kevés tanulmány foglalkozik azzal, hogyan változtatja meg a valós tanulási folyamatokat az MI, illetve miként tehető etikusabbá és megbízhatóbbá a használata.
Nincs idő a felszínességre
Az MI hamarabb jelenhet meg az iskolában, mint ahogy igazán értjük, hogyan formálja át a gondolkodást és az értékelést. A tanulmány szerint a valódi fejlődéshez további kutatásokra van szükség, hogy elkerüljük az oktatás felszínes digitalizációját, és ténylegesen érdemi tanulási eredményeket érjünk el. Az eddigi összegzés a politikai döntéshozók és a pedagógusok számára is kapaszkodót ad: láthatóvá váltak a legnagyobb lehetőségek, de a veszélyes vakfoltok is.
