Az MI tanulhat a könyvekből – de meddig?
Mindkét ügy lényege, hogy a Meta és az Anthropic is több ezer szerző szerzői jog által védett könyvét használta fel LLM-jeik (nagy nyelvi modellek) tanításához: a Meta a Llama nevű modelljénél, míg az Anthropic a Claude-nál. Ráadásul mindkét cég egyszerűen letöltötte a könyveket torrentoldalakról és más illegális forrásokból, majd csak később kezdett legális példányokat vásárolni; fizikai könyvek esetében úgy oldották meg, hogy letépték a borítókat, majd beszkennelték a szöveget.
Az írók szerint a másolás (akár jogtalan, akár jogszerű) önmagában is sérti jogaikat, a modellek tanítása során történő felhasználás pedig engedélyük nélkül történt.
Bírósági döntések: részleges győzelmek, rejtett buktatókkal
Mindkét bíróság (Kalifornia északi kerülete) lényegében megerősítette: az LLM-képzés rendkívül transzformatív, vagyis a forrásművekből teljesen új dolgot hoz létre, és a szerzők érvei alapján a modellek tanítása nincs akkora piaci hatással az eredeti könyvekre, hogy az kizárná a fair use alkalmazását.
Ám a döntések kizárólag ezekre a konkrét esetekre vonatkoznak. Például a Meta perében a bírónak már az elején feltűnt, mennyire rossz stratégiát választottak a felperes írók; így kizárólag az adott sértettekre és ügyvédi munkára született döntés, általános szabály nincs.
Fontos megjegyezni: egyik esetben sem foglalkozott a bíróság az MI által generált tartalmak (outputok) szerzői jogi kérdéseivel. A botrányos New York Times kontra OpenAI per például épp azzal vádolja a ChatGPT-t, hogy szó szerint vissza tudja idézni a Times cikkeinek nagy részét. Hasonlóan aggódik a Disney is, hogy nyilvánosan elérhető MI-videók Disney- és Universal-figurákat jelenítenek meg.
Mi számít szerzői jogsértő MI-outputnak?
Az Anthropic ellen indított perben az írók nem tudtak példát mutatni arra, hogy a Claude jogsértő tartalmat generált volna, míg a Meta-perben úgy ítélték meg: a Llama nem ad vissza 50 szónál hosszabb összefüggő szövegrészt egyetlen könyvből sem, ami jogi szempontból elenyésző. Pedig épp az lenne a lényeg, mikor fordulhat elő, hogy egy MI valóban lényegi, szerzői jog által védett részt szolgáltat vissza. Az ilyen jellegű outputokra ma sincs egyértelmű jogi szabályozás, a fair use minden esetben egyedi mérlegelést igényel, műfajonként (zene, képzőművészet, irodalom) eltérően értékelhető.
Kalózkodás és a bíróságok üzenete az MI-cégeknek
Bár Alsup bíró több ponton megértő volt az MI-cégekkel, keményen elítélte az illegális forrásokból történő másolást. Szerinte az, hogy az Anthropic csak később vásárolta meg a könyveket, nem mentség: eleve megtehették volna, hogy csak legális forrásokat használnak, a kalózkodás pedig semmilyen körülmények között nem igazolható.
Ez a hozzáállás komoly veszélyt jelent minden MI-cég számára, amelyek eddig illegális letöltésekkel edzették modelljeiket. Ha bebizonyosodik, hogy magas pozícióban is tudtak erről, extrém pénzügyi károkat szabhatnak ki rájuk – nemcsak szerzők, de médiavállalatok, kiadók, sőt, zenészek is perelhetnek, ha bizonyítani tudják, hogy az ő művüket is felhasználták.
Ki nyer és ki veszít – pénz, jog, jövő
A mostani ítéletek csak néhány szerzőre vonatkoznak (a Meta ügyében konkrétan 13 főre), de a precedensértékű döntések és az ítéletek szóhasználata is előrevetíti: rövidesen komolyabb perekkel és követelésekkel kell számolni, főleg azért, mert az MI-képzés jogszerűsége – különösen, ha az outputot is vizsgálni kell – továbbra is bizonytalan jogi terep.
Eközben a nagy MI-cégek pénzügyileg kibírják a mostani büntetéseket (egy Llama fejlesztéséhez például több száz milliárd forintnak megfelelő dollárt mozgósítanak), de a kisebb, nyílt forráskódú szereplők teljesen összeomolhatnak, ha elindul a szerzői jogi lavina. Sok elemző szerint az MI-ipar nem roppanna bele, ha kifizetné a szerzőknek a jogdíjakat – sőt, egyes művészek számára ez lehet az egyetlen komoly bevételi forrás a következő években.
Jogi útvesztő: kié a jövő, az MI-é vagy a művészeké?
Az MI-cégek azt állítják: ha mindenkinek a beleegyezését kellene kérni a tanítási adatbázisokhoz, az ipar megállna – ez a valóságban erősen túlzó. A nagy szereplők hajlandóak üzletelni, sőt, egyre több médiavállalat köt licencszerződést az MI-cégekkel. A lényeg most inkább azon van: a jelenlegi ítéletek csak látszólag oldották meg a kérdést, a generatív MI és a szerzői jog frontja még hosszú távon rendezetlen marad.
A valódi tét: ki profitál jobban – a mai művészek (pillanatnyi licencdíjjal), vagy a következő generáció, akik számára talán soha nem marad valódi piac vagy közönség? Vajon a szerzői jog továbbra is célravezető válasz a digitális MI-univerzum kihívásaira, vagy új jogi eszközökre van szükség? Egy biztos: ezek a perek sokkal több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak.
