Az intersztelláris jövevények valóban veszélyt jelentenek a Földre?

Az első ismert intersztelláris objektum, az 1I/’Oumuamua 2017-ben, majd a 2I/Borisov üstökös 2019-ben érkezett a Naprendszerbe, most pedig a 3I/ATLAS üstökös látogat bennünket. Bár csak három ilyen idegen égitestet sikerült eddig igazoltan észlelni, a szakértők szerint számukat és gyakoriságukat jelentősen alábecsüljük: a Napunkat övező térben folyamatosan áthaladnak intersztelláris objektumok (ISO-k), amelyek közül néhány az elmúlt 4,6 milliárd év során akár a Földbe is csapódhatott. Az ősi becsapódásokat máig őrizhetik például a Vredefort-kráterhez hasonló alakulatok.

Honnan jönnek az intersztelláris látogatók?

Úgy tűnik, hogy a legtöbb ISO a Tejútrendszerünk leggyakoribb, M-típusú csillagainak, vagyis vörös törpéinek környezetéből szabadulhatnak el. Ezek olyan nagy számban fordulnak elő, hogy pusztán statisztikailag is fő forrásnak számítanak. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy nincs kizárva, máshonnan is szép számmal érkezhetnek ilyen égitestek. Érdekesség, hogy szimulációk szerint az ISO-k kétszer akkora valószínűséggel érkeznek két irányból: a szoláris apex (a Nap mozgásának iránya a galaxisban) és a galaktikus sík felől. Ez a jelenség úgy illusztrálható, mint amikor az autónk szélvédőjét elölről több esőcsepp éri, mint hátulról, mert a haladási irányban több cseppel találkozunk.

Mekkora veszélyt jelenthetnek a Földre?

Bár a Naprendszer régen tele volt ütköző égitestekkel, ma már ritkábbak a nagy becsapódások. Ugyanakkor semmi sem garantálja, hogy az intersztelláris objektumok száma csökkent volna. Úgy tűnik, hogy ezek az égitestek továbbra is elkóborolnak galaxisunkban, és időnként keresztezik bolygónk pályáját. A legfrissebb szimulációk szerint a Földet potenciálisan veszélyeztető ISO-k inkább lassabbak, és kismértékben hiperbolikus pályán mozognak. Ez azért lehet, mert a Nap gravitációja könnyebben eltéríti és a Föld útjába sodorja a lassabban érkezőket.

Mikor, hol számíthatunk a becsapódókra?

A szimulációk alapján tavasszal nagyobb a valószínűsége a leggyorsabb ISO-becsapódóknak, mert ilyenkor bolygónk is a Nap mozgásának irányába tart. Ugyanakkor a téli időszakban több, lassabb potenciális becsapódó jelentkezik, mert a Föld akkor a galaktikus hátszél felé fordul. Földrajzilag a legnagyobb veszélyben a földi egyenlítő térsége van, de a becsapódások kicsit nagyobb valószínűséggel történhetnek az északi féltekén, ahol az emberiség 90 százaléka él.

Kitekintés: vagyunk-e felkészülve?

Mivel nincsenek pontos adatok az ISO-k számáról, a kockázat csak elméletben becsülhető. A jelenlegi kutatás egyelőre nem ad választ arra, hogy milyen gyakran következhet be egy földi becsapódás. A jövőben azonban például a Vera C. Rubin Obszervatórium új égboltfelmérő programja, a Legacy Survey of Space and Time (LSST) várhatóan választ ad majd arra, hogy pontosan hány intersztelláris látogatót észlelhetünk a Naprendszerben – és ezek közül mennyi jelent valós veszélyt az emberiségre.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján