Egy hajszálon függött minden
Egy különösen szépen kidolgozott, 1498 körül készült khipu vizsgálatakor brit és perui kutatók megdöbbentő felfedezést tettek: a csomózott szálak ugyan alpaka- vagy lámagyapjúból készültek, de az egész szerkezet fő tartókötele 104 cm hosszú, félbehajtott emberi hajból volt. Az inka hiedelmek szerint a haj a lelket is hordozza, de tudományos vizsgálatok segítségével az is kiderült, hogy a készítő főként gumós növényeket és hüvelyeseket fogyasztott, kevés vagy semmilyen tengeri étellel, illetve kevés hússal. Külön figyelmet érdemel, hogy ez a haj – és így maga a khipu – egyszerre volt személyes szignó és egy (kémiai) adatbázis, amelyből az alkotó társadalmi helyzetére és származására is következtethetünk.
A számolás tudománya: nem csak az elit kiváltsága
Az egykori spanyol feljegyzések szerint minden inka közösséget két, magas rangú khipu-specialista segített, akiket minden földi jóval támogattak. Sokáig úgy hitték, hogy kizárólag előkelő származású férfiak lehettek khipu-szakértők – nőknek, parasztoknak elérhetetlen volt ez a tudás. Mindazonáltal régészeti felfedezések és a mostani elemzés rácáfolnak erre az elképzelésre. Egy perui temetőben talált nőt például saját khipuval temettek el, a hajból sodort és díszített KH0631-es khipu pedig egy közrendű készítő ügyességét is megmutatja. Valószínű, hogy ez a fonat nem hivatalos nyilvántartás volt, hanem sokkal személyesebb ügyeket jegyzett fel, például az alkotó áldozati ajándékait vagy vallási rítusait kódolta.
Nők, tudomány és khipu
A 16. század végén egy indián krónikás, Guaman Poma de Ayala megemlítette, hogy az aqllawasai nevű intézményekben, ahol lányokat tanítottak szövetkészítésre, sörfőzésre és rituális lakomákra, az idősebb nők khipu segítségével tartották számon a készleteket. Az itt végzett lányok sorsa sokféle lehetett: elit férjekhez kerültek, papnők lettek, de akadt olyan is, akit beáldoztak. Voltak azonban olyanok is, akik hazatértek, tudásukat pedig továbbadták a helyi közösségekben. Ez lehetett az a csatorna, amelyen keresztül a khipu-készítés népi titokként fennmaradt.
Az örökség él és virágzik
Az új felfedezések azt sugallják, hogy a számolás és a khipu-használat széles körben elterjedt, egyenlő esélyeket kínáló tudás volt az inkák világában, így az egészet átszövi egy több évszázados folyamatosság. Manapság is él néhány perui és chilei faluban a khipu hagyománya, bár akadnak kutatók, akik zavartan magyarázzák ezt holmi utánzásnak. Ennek fényében még erősebbnek tűnik a kapcsolat az egykori Inka Birodalom és a mai közösségek között – az itt élők ezt az örökséget mindig is magukénak vallották, most pedig a modern tudomány is igazolja őket.
