A NASA-s évek jelentősége
Kate Marvel szerint a NASA-ban dolgozni maga volt az álom. A négy betű nemcsak a felfedezésről, az új iránti kíváncsiságról szólt, hanem egy jobb Amerika ígéretéről is. Azt szerette volna, hogy minden ember megérdemelje az ámulatot, a kíváncsiságot és a valódi megismerést – a világűr pedig ne csupán a milliárdosok játszótere, hanem az emberiség közös öröksége legyen. A munka szenvedéllyel töltötte el: nemcsak a globális felmelegedésben szerepet játszó üvegházhatású gázokat kutatta, hanem azt is, hogyan változik a csapadékeloszlás, erősödnek-e a szélsőségek, illetve növekszik-e a szárazság kockázata. Azt vizsgálta, hogy a földi ökoszisztéma mennyire képes elnyelni a szén-dioxid-kibocsátás felét, s hogy ez a kedvező folyamat fennmaradhat-e.
A döntés háttere: bizonytalanság és csalódás
Az események láncolata itt még nem ért véget: a távozás gondolata nem egyetlen okból született meg. A laboratóriumuk New York-i épületéből is menniük kellett, és mióta egyetemek és könyvtárak falai közé szorultak, a hétköznapi munka is szétesett. Folyamatosan azzal szembesültek, hogy pályázataikat ugyan szakmailag jóváhagyják, de a források elapadnak, a döntések bizonytalanok. Az egész mintha nap mint nap lógott volna a levegőben: vajon aznap kirúgják-e, lejárnak-e a kutatási szerződések, ki maradhat állásban, lesz-e pénz a következő projekt folytatásához?
Egyik jelentős kutatása például azt vizsgálta volna, hogyan lehet az amerikai villamosenergia-hálózatot a változó klímához igazítani – például a napsütésesség ingadozásait figyelembe venni. Egy másik projektben azt keresték volna, hogy a napfény visszaverését célzó geomérnökség milyen hatást gyakorolhat a növényzet növekedésére. Ezeket a témákat a NASA-nak kellene felelősen kutatnia, de a támogatás elmaradt, a pályázatokat parkolópályára tették.
A tudomány helyzete az amerikai kormányzatban
Bár még most is sok elhivatott tudós dolgozik a NASA-nál, Kate Marvel egyre reménytelenebbül tekintett a tudománypolitikára. Az amerikai kutatói közösség – szakterülettől függetlenül – világszínvonalú eredményeket mutatott fel: rekordszámú publikáció, Nobel-díjak, áttörő találmányok születtek. Hosszú évekig társadalmi konszenzus övezte, hogy a tudományba fektetni jó dolog. Marvel viszont szembesült azzal, hogy már nemcsak a klímaváltozás miatt érik támadások a tudósokat – ahol a kutatási eredmények politikailag kellemetlenek lehetnek –, hanem magát a kutatás tényét is támadják. Döntéshozók nemcsak a klímaüggyel, hanem a gyermekrák, a Parkinson-kór vagy a védőoltások kutatásával szemben is ellenségesek lettek. A leginkább az döbbentette meg, hogy magát a tudomány legitimitását kérdőjelezték meg, csak azért, mert a tudomány az igazság keresésének egyik útja.
A kutatói pálya folytatódik
Bár Marvel még nem árulja el, hol dolgozik majd tovább, annyi biztos: a kutatást nem hagyja abba. Csakis kutatóként tudja elképzelni magát – ahogy fogalmaz, túl kíváncsi; túlságosan izgatja a világ működése ahhoz, hogy feladja a tudomány világát. Szeretne továbbra is nyíltan beszélni arról, amit tudunk és amit még nem, anélkül, hogy „álsemlegességet” mímelne egy olyan kérdésben, mint a felmelegedő bolygó. Kutatóként, aki maga is ezen a Földön él, nem tud közömbös maradni a bolygó jövőjét illetően: mindent el kell követnie, hogy a tudományt felelősen, a döntéshozók számára is hozzáférhetővé tegye – akkor is, ha a politika ettől elfordul.
