Az emberi kéz nyoma: mit várnak az emberek az MI-től?
Egy friss amerikai felmérés 150 résztvevő bevonásával vizsgálta: vajon elfogadjuk-e a mesterséges intelligencia által alkotott művészetet, illetve van-e különbség a gép és az ember között. Különösen fontos kiemelni, hogy a résztvevők döntő többsége elutasító volt az önállóan, emberi részvétel nélkül generált MI-művekkel szemben, mert úgy vélik, az emberi alkotásokban meglévő érzelmi mélységet a gép nem tudja visszaadni – vagy nem is szabadna erre törekednie.
Ugyanakkor sokan nyitottak az olyan MI-re, amelyet egy művész irányít és “felügyel”, tehát a mesterséges intelligencia csak eszköz, nem maga az alkotó. Sokan fontosnak tartják, hogy az MI platformja inkább kibővítse az ember kreatív lehetőségeit, ne pedig pusztán tartalomgyárrá váljon. Így lehet az MI az emberi önkifejezés új útja, különösen ott, ahol egyébként nehéz lenne alkotni.
Mikor eredeti a művészet?
A kutatás során a résztvevők felsorolták kedvenc műveiket – J. D. Salinger: Zabhegyező (The Catcher in the Rye), J. R. R. Tolkien: A Gyűrű Szövetsége (The Fellowship of the Ring), Van Gogh Csillagos éjszakája, Gustav Klimt A csókja, a Hamilton musical, valamint népszerű sorozatok és zenészek, mint a Szívek szállodája (Gilmore Girls), Twin Peaks, Trónok harca (Game of Thrones), a The Beatles vagy a Metallica. Amikor elképzelték, hogy mindezeket nem emberek, hanem gépek alkották, a többség (62%) szerint ez megfosztaná a művet a varázsától. Mindössze 5% mondta azt, hogy emiatt jobban kedvelné a művet.
Volt, aki például a Good Will Hunting (Good Will Hunting) című filmet tartotta az emberi tapasztalat mesterművének, és úgy vélte, hogy ezt egy MI soha nem tudná visszaadni. Mások szerint az MI által létrehozott alkotás manipulált, hiteltelen, élettelen. Ugyanakkor akadtak olyanok is, akik szerint ha a mű a lelkedhez szól, mindegy, ki hozta létre. Egy válaszadó még örült is a végtelen, algoritmusok által gyártott sorozatok lehetőségének.
Az alkotó ember hiánya: személytelenség és hitelesség
A résztvevők 81 százaléka szerint érzelmi különbség van az emberi és az MI által készített művészeti alkotás között – vagyis vágyunk arra, hogy a művész tapasztalatát és képzeletét visszacsatoljuk magához a műhöz. Egy könyv olvasásánál érdekel minket az író élete, szeretünk utánanézni a színészeknek, zenészeknek is – hiszen a művészet az emberi kommunikáció, a közös tapasztalatok egyik legszabadabb formája. James Baldwin is erre utalt, amikor azt mondta: amikor rájössz, hogy nem egyedül szenvedsz a világon – hiszen mások már megírták ugyanezt a fájdalmat.
Felmerül a kérdés: lehet-e MI-ben is alkotó? A válaszadók 42%-a szerint csak akkor, ha a művész jelentősen irányítja a folyamatot. Elgondolkodtató, hogy sokan az MI által létrehozott tömegműveknél éppen a személytelenséget, a valódi tartalom hiányát kifogásolják – az egyszerű, sablonos posztok, képek senkit sem hatnak meg. Ugyanakkor a többség nyitott arra, hogy az MI-t kreatív eszközként, tulajdonképpen modern írótollként vagy ecsetként használva segítse a személyes önkifejezést.
Kreativitás mindenkinek – de meddig van szükség emberre?
Sokan azért nem tudják megvalósítani filmes, zenei vagy prózai ötleteiket, mert hiányzik a pénz, a tér, a kapcsolatok vagy az egészség. Festék, stúdió, szereplők, stáb – mind költséges, és sok a belépési korlát. Darren Aronofsky, a Fekete hattyú (Black Swan) Oscar-jelölt rendezője éppen ezért alapította meg MI-filmstúdióját, hogy a történetmesélők előtt ledöntse a költségbeli akadályokat. Ma már egyszerű mobilon vagy asztali gépen is készíthető film MI segítségével.
Az MI fejlődése formálja az elfogadott művészeti kategóriákat is. A válaszadók harmada szerint például digitális művészetet, költeményt vagy novellát elfogadható MI-vel létrehozni – nem véletlen, ezek a leginkább automatizálható tartalmak. A kézzel készült, hosszú évek munkáját igénylő egyedi ruha vagy egy nagy film értékét éppen a belefektetett energia és kézügyesség miatt becsüli többre a közönség.
Kontrasztként a leginkább elutasított MI-műfajok: podcastok, tévéműsorok, filmek – ezekben az MI még nem tud valódi, élő hatást kelteni. A podcast például éppen a személyes hang, a gesztusok, az intimitás miatt népszerű, a hallgatók jobban tudnak kapcsolódni az ismerős hangokhoz, arcokhoz. Az új kreatív gazdaság azt mutatja: a siker kulcsa a személyes kapcsolódás.
A jövőben az MI valószínűleg még több területet hódít meg – és a társadalom véleménye is változhat. Egyelőre azonban döntő többséggel tartjuk fontosnak az emberi értéket, az alkotó személyiségét és a kapcsolódás lehetőségét a művészetben.
Következésképpen az MI feladata nem az, hogy teljesen leváltsa az embert a művészetből, hanem az, hogy lehetőséget adjon mindenkinek saját hangja megszólaltatására – emberi vezérlettel, emberi szándékkal és valódi alkotói tartalommal.
