Az új kutatás és módszerei
Míg a korábbi kutatások többnyire a földi vagy tengeri elsődleges produkciót vizsgálták külön-külön, most először átfogó, globális képet kaptunk. 2003 és 2021 között műholdas adatok, főként a növények és a fitoplankton által termelt klorofill alapján vizsgálták az elsődleges produkciót. A kutatás során összesen hat különböző adatsort elemeztek, amelyek a földi és az óceáni térségekre fókuszáltak. Így sikerült éves szinten, világméretekben nyomon követni a változásokat.
Növekvő erdei teljesítmény, csökkenő óceáni produktivitás
2003 és 2021 között a földi elsődleges produkció látványosan nőtt: évente 0,2 milliárd tonna szénnel több épült be, főként a mérsékelt övi, valamint a magasabb földrajzi szélességeken. Az Amazonas térségében viszont stagnálás vagy éppen csökkenés mutatkozott. Érdemes kiemelni, hogy ezzel egy időben az óceánokban épp az ellenkező folyamat zajlott: a nettó elsődleges produkció évi körülbelül 0,1 milliárd tonnával csökkent, különösen a trópusi és szubtrópusi területeken, főleg a Csendes-óceánban.
Mérlegre téve a két folyamatot, elmondható, hogy bolygónk összesített nettó elsődleges produkciója évente 0,1 milliárd tonnával nőtt, vagyis a szárazföldi növekedés képes volt ellensúlyozni a tengeri csökkenést.
Környezeti hatások és okok
Mi áll az ellentétes trendek hátterében? A kontinenseken az északi, magasabb szélességi körökön a hosszabbra nyúló vegetációs időszak, a melegebb hőmérséklet, valamint egyes mérsékelt övi régiókban a megnövekedett csapadék, az erdősödés és a mezőgazdaság intenzívebbé válása segítette a növekedést. Ezzel szemben az óceánokban éppen a melegedés játszott központi szerepet a visszaesésben: a melegebb felszíni rétegek gátolták a tápanyagban gazdag mélyvizek keveredését, ami hátrányosan érintette a fitoplanktont, különösen a trópusokon.
A szárazföldi ökoszisztémák határozták meg a globális növekedést, ugyanakkor az éves változékonyságot főként az óceánok irányították. Erős klímajelenségek, például az El Niño vagy a La Niña évei alatt sokkal intenzívebben ingadozott az óceánok produkciója, mint a szárazföldé. Az utóbbi időszak La Niña évei például trendfordulót okoztak az óceáni elsődleges produkcióban, rávilágítva arra, mennyire érzékeny az óceán a jövőbeli klímaváltozásokra.
Kockázatok és következtetések
A szárazföldi ökoszisztémák képesek voltak ellensúlyozni az óceáni fitoplankton visszaesését, ám ez nem jelenti azt, hogy a jövőben is minden rendben lesz. A trópusokon tapasztalható szárazföldi stagnálás, valamint az évről évre gyengülő trópusi-szubtrópusi óceáni produkció meggyengítheti a trópusi táplálékhálókat. Ez a biológiai sokféleség, a halászat és a helyi gazdaságok számára komoly kockázatot jelent, és hosszú távon gyengítheti a trópusi országok szénelnyelő szerepét, tovább fokozva az éghajlatváltozás hatásait.
Mindezek alapján megállapítható, hogy tartós, összehangolt megfigyelésre van szükség mind a szárazföldi, mind az óceáni rendszerek esetében, hiszen ezek szoros összefonódása nélkülözhetetlen bolygónk egészségének megőrzéséhez.
