Az északi fény márciusban: jön a nagy dobás?

A március elképesztő lehetőséget tartogat az északi fény megfigyelésére, hiszen évtizedek óta nem volt ilyen kedvező egybeesés a csillagászati körülmények és a naptevékenység szempontjából. A tavaszi napéjegyenlőség és a jelenlegi naptevékenységi csúcs különösen nagy esélyt ad arra, hogy különleges aurorákat láthassunk – de senki sem tudja pontosan megmondani, mikor és hol lesz látványos az égi jelenség.

Az egyenlőség varázsa

Konkrétabban, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség környékén megduplázódik az aurorák kialakulásának esélye. Ezt az úgynevezett „equinoksz-hatást” még 1973-ban írta le két kutató, Christopher Russell és Robert McPherron. Márciusban és szeptemberben a Napból érkező, dél felé mutató mágneses tér részben kioltja a Föld északi irányú mágneses terét, így a feltöltött részecskék akadálytalanul áramolhatnak a felső légkörbe, ahol oxigénnel és nitrogénnel ütközve hozzák létre az északi fényt.

A naptevékenységi maximumon túl

Most azért is különleges a helyzet, mert a naptevékenység 11 éves ciklusának végéhez érünk, és a maximum már 2023 októberében bekövetkezett. Ez az időszak sok napfoltot és erős mágneses aktivitást hozott, de a tendencia most lecsengőben van. Kevesebb napkitörés és kevesebb plazmafelhő érhet el bennünket, így az aurorák gyakorisága is csökkenni fog. A következő naptevékenységi maximumot 2029 és 2032 közé jósolják, addig alacsony marad az aktivitás.

Mi várható idén márciusban?

Minden azon múlik, mennyire lesz aktív a Nap a napéjegyenlőség idején. Bár februárban hatalmas napfoltokat lehetett megfigyelni, ezek azóta eltűntek, és senki sem tudja, jön-e újabb a következő hetekben. Összességében úgy tűnik, hogy 2026 márciusa előtt talán most van az utolsó igazán jó esély az északi fény megfigyelésére – érdemes tehát résen lenni és figyelni az eget, akár Magyarországról is.

2025, adrienne, www.livescience.com alapján