eDNS: Esőcseppekben rejtett élővilág
Most először vizsgáltak eDNS-t francia guyanai őserdőben, ráadásul összehasonlították az eredményeket egy közeli ültetvénnyel is. Az eső átszűrődése közben DNS-t gyűjtenek, egy úgynevezett metabarkódolási módszerrel azonosítják a fajokat. A kutatók még azt is kipróbálták, mennyi ideig marad kimutatható a DNS: sárgarépalével permetezték a környezetet, majd hetekig mintázták a lecsorgó vizet. Kiderült, hogy a DNS-jelek átlagosan 8–20 napig érzékelhetők, és alapvetően a környék néhány tíz méteres sugarában maradnak, így jól lokalizálható, hogy hol élnek a fajok.
Őserdő kontra ültetvény: óriási a különbség
A kutatók 10 napos gyűjtés után növények, emlősök, madarak, kétéltűek és rovarok sokaságát egyértelműen azonosították. Sőt, még halak DNS-ét is találták, valószínűleg madarak vagy emlősök gyomrán keresztül, ürülékként jutott a mintákba. A fajgazdagság az őserdőben 1,3–1,9-szerese volt az ültetvényhez képest: 155 növénytaxon (az ültetvényen csak 111), 61 gerinces (szemben a 32-vel), és 276 rovar (a 153-mal szemben).
Egyszerű, olcsó, nem rongál
Az eDNS-esőmintázás jóval helyspecifikusabb, mint a folyóvízből vagy levegőből történő mintavétel, és ellentétben a talajminták elemzésével, nem csupán a föld alatt élőkre korlátozódik. Az eljárás ráadásul olcsó és teljesen kíméletes, így nagy területen, invazív kutatás nélkül vizsgálható az egyre fogyatkozó esőerdők rejtett sokfélesége. A módszer új kapukat nyit a természetvédelmi monitorozásban, hozzájárulva ezen pótolhatatlan ökoszisztémák védelméhez.
