Egyedülálló fejlődés a falvak szomszédságában
Az Appenninek medvéi gyakran élnek falvak közelében, és hosszú évszázadokon át az emberi jelenlét alakította sorsukat. Az evolúciós alkalmazkodás különösen megmutatkozik náluk: jóval kisebb testméretűek, egyedi fejformájuk van, sőt, kevésbé hajlamosak az agresszióra, mint európai, észak-amerikai vagy ázsiai rokonaik.
Mi derült ki a genetikai vizsgálatokból?
A kutatók részletes genomikai elemzést végeztek: kromoszómaszintű referencia-genomot hoztak létre, majd újra megvizsgálták egyedi példányok teljes genomját, és összevetették a szlovákiai és amerikai barnamedvék adataival. Az olasz populáció jóval kevesebb genetikai változatosságot és magasabb beltenyésztettséget mutatott, ám volt egy igazán meglepő eredmény: a medvék génjei között több olyan változatot találtak, amely összefügg a csökkent agresszivitással.
Természetvédelem és együttélés jövője
Bár az emberi terjeszkedés drámai visszaesést és genetikai szegényedést okozott, a medvék fejlődésében így alakult ki egy kevésbé konfliktusos, békésebb populáció. Ez akár pozitív példaként is szolgálhat: még az ember által súlyosan megterhelt állományokban is lehetnek megőrzendő, értékes genetikai adottságok, amelyeket nem érdemes hígítani vagy idegen példányokkal felülírni.