Ősi génválság, modern vég
A kutatók a National Academy of Sciences folyóiratában publikált tanulmányban rámutatnak: a Franklin-poszméheknél már több ezer éve súlyos beltenyészet jelei mutatkoztak, a genetikai változatosság pedig igen alacsony volt. A populáció létszáma már egy jégkorszak idején megcsappant, majd az elmúlt néhány évszázadban a szárazság, tűzvész és más természetes stresszhatások tovább súlyosbították a helyzetet. Bár korábban növényvédő szerekre és betegségekre gyanakodtak, ebből a vizsgálatból alig találtak erre utaló genetikai nyomot: úgy tűnik, a végzet genetikai eredetű volt.
Veszélyben a beporzók
A Franklin-poszméh kicsi populációja és genetikailag szegény állománya már jóval azelőtt végzetessé vált, hogy az emberi tevékenység elérte volna. Az eredmények szerint a hasonlóan sebezhető, kis létszámú populációknál globálisan is komoly jelentősége van a genetikai sokszínűségnek, amely alapvetően meghatározza a környezeti kihívásokkal szembeni ellenálló képességet. A kutatás kiemeli azt is, mennyire értékesek a múzeumi gyűjtemények: a régi példányokból származó DNS segít feltárni, mely fajokat fenyeget leginkább a kihalás veszélye – nemcsak a múltban, hanem napjainkban is.
