Átmenet a pogányságból a kereszténységbe
A sírokban talált bizonyítékok egyértelműen keresztény identitásra utalnak, ugyanakkor felmerül a gyanú, hogy az eltemetettek egy része még őrzött pogány hiedelmeket. A sírok értékes lehetőséget adnak arra, hogy jobban megértsük az első aarhusiak életét, betegségeit és hiedelmeit, valamint a keresztény kultúra városfejlődésben betöltött szerepét. A Szent Olaf-templom környéke a legősibb ismert keresztény lelőhely Aarhusban, ahol a kereszténység a 1066-tal záruló vikingkor végére vette át a vezető szerepet a skandináv pogány hitvilágtól.
Sírjelek és temetkezési szokások
A középkori feljegyzések szerint a templomot a 12. században emelték, és a norvég királyról, Olav Haraldssonról nevezték el, aki még pogányként született, de később keresztény szent lett. Figyelemre méltó, hogy míg a pogány temetők gyakran távol estek a településektől, a keresztények templomhoz közeli, szent helyre kívántak temetkezni. A keresztény elhunytakat kevés melléklettel, legtöbbször fejjel nyugatnak, lábbal kelet felé tájolták — úgy gondolták, hogy ez lehetővé teszi, hogy a feltámadáskor szemtanúi legyenek Krisztus eljövetelének keletről, Jeruzsálem, illetve a napfelkelte irányából.
Keveredő hitvilág
Noha az üregesedett csontvázakon ez már nem feltétlenül látszik, a korabeli dánok jelentős része valószínűleg egyszerre vett át keresztény és pogány elemeket. Gyakran fordultak például sámánokhoz vagy gyógyítókhoz, és bár a Szent Olaf-templom körül Thor kalapácsának amulettjeit most nem találták, máshol ilyen pogány védelmező ékszerek is előkerültek keresztény sírokból. Kékfogú Harald viking király (Harald Bluetooth) ugyan maga is kereszténnyé tette a dánokat 965 körül, de a legendák szerint pogány vésnökasszonyt is alkalmazott — így a korabeliek mindkét hitrendszerre hagyatkoztak.
