Texasi vendégek mentik meg a génállományt
1995-ben a tudósok drasztikus lépésre szánták el magukat: nyolc texasi nőstényt telepítettek Floridába, hogy vérfrissítést hozzanak. Harminc évvel később a beavatkozás sikeresnek bizonyult: ma mintegy 200 floridai párduc él, és a beltenyésztés jelei jelentősen mérséklődtek. Fontos, hogy a texasi vonalak megjelenése ellenére a floridai párduc sajátos génjei sem tűntek el: megmaradtak azok a variánsok, amelyek esetleg a helyi élőhelyhez való alkalmazkodást jelentik.
Meddig tart a texasi géncsoda?
A két populáció keveredése miatt megnőtt a heterozigótaság, vagyis az egyes génekből gyakrabban van jelen egy hibás és egy egészséges példány – ezáltal a káros mutációk kevésbé tudnak érvényesülni. Bár a Texasból származó gének segítettek ellensúlyozni a korábbi károsodásokat, a veszély nem múlt el véglegesen. Ha a párducok száma tartósan alacsonyan marad, a beltenyésztés ismét felerősödhet, és a jótékony hatás csak átmeneti lehet.
Mi vár még a floridai párducokra?
A kutatók hangsúlyozzák, hogy folyamatos megfigyelésre és akár újabb beavatkozásokra is szükség lehet, ha a beltenyésztés ismét problémát okozna. Egy újabb „pumamentő akció” sem kizárt, de ehhez további genetikai vizsgálatokra lenne szükség a kockázatok pontosabb felméréséhez. A texasi gének tehát most segítettek, de hosszú távon is biztosítani kell az alfaj fennmaradását.
