Az RNS különleges szerepe a kezdeteknél
A kutatók szerint az RNS nemcsak a földi élet építőköve, hanem egy olyan vegyület, amely egyesíti a DNS információtároló szerepét és a fehérjék kémiai reaktivitását. Ez lehet az oka annak, hogy régóta az RNS-t tartják az első élő molekulának. Az új kutatásban Yuta Hirakawa asztrobiológus és kollégái azt vizsgálták, hogy a Föld 4,3 milliárd évvel ezelőtti körülményei hogyan segíthették az RNS kialakulását.
Laboratóriumban is összeállt az élet alapja
A kutatócsoport kísérleteiben ősi földi környezetet modellezett: vizes oldatba keverték a feltételezett korabeli anyagokat – például ribózcukrot, nukleobázisokat, foszforforrást és borátásványokat –, majd a keveréket felmelegítették és kiszárították. Ez a váltakozó nedves-száraz körforgás a korai Földön nagyon is mindennapos lehetett, például a vulkánok közelében vagy kiszáradó pocsolyákban. Az így előállított elegyben RNS-szerű molekulák keletkeztek, amelyeket már csak néhány kémiai reakció választ el az igazi RNS-től.
Különösen fontos kiemelni, hogy a borát jelenléte elősegíti a ribóz stabilizálását, valamint két kulcsmolekula – ribóz-foszfát és dehidratált foszfát – kialakulását, amelyek elengedhetetlenek az RNS szintéziséhez. Ezzel cáfolták azt a korábbi vélekedést is, hogy a borát gátolja az élet előtti folyamatokat: valójában inkább támogatja azokat.
Az élet lehetősége más bolygókon is adott
Ezzel párhuzamosan Steven Benner elmondta, hogy az elmélet szerint nemcsak a Földön, hanem szinte minden kőzetbolygón, így például a Marson is esély lehet az RNS spontán kialakulására. Hiszen a planetáris becsapódások története egyetemes: ahogy egy bolygó gyűjti az anyagot, számos kisebb-nagyobb aszteroidával ütközik, amelyek éppen olyan molekulákat szállíthatnak, amilyenek az RNS megszületéséhez szükségesek. A Föld történetében – számításaik szerint – egy Vesta-méretű aszteroida is elegendő lehetett arra, hogy elhozza és aktiválja ezeket az összetevőket.
Az sem véletlen, hogy a Mars felszínén szintén kimutatták a borát jelenlétét, ami megint csak az élet keletkezésének lehetőségére utal. A legnagyobb becsapódás után visszamaradt anyagok szolgáltatták azokat a molekulákat, amelyek révén a ribózcukorból létrejöhetett a ribóz-foszfát.
Meteoritokban is ott a kulcs
Friss felfedezés szerint a NASA OSIRIS-REx missziója által visszahozott Bennu-aszteroida anyagában szintén ott a ribóz, amely hasonló összetevőkre utal, mint amilyenek a fiatal Földet alakították. Ha a Bennuhoz hasonló meteoritok is rendszeresen érkeztek bolygónkra, akkor az élet alapvető összetevőit is magukkal hozták.
A kétkedések és lehetséges alternatívák
Vannak azonban tudósok, akik szerényebben ítélik meg a kísérlet eredményeit. Lee Cronin szerint a laboratóriumi eljárásban túl nagy a tudósok közvetlen beavatkozása: minden összetevőt az emberek válogattak össze és kevertek ki. Ő ezt inkább ahhoz hasonlítja, mint amikor valaki pókerben királysorot kap: szinte nulla annak valószínűsége, hogy mindez véletlenül álljon össze, akár a Földön, akár máshol a világegyetemben. Hozzáteszi, hogy az RNS-hez hasonló, életképes molekulák más bolygókon is kialakulhatnak, sőt, talán érdekesebbek is lehetnek az RNS-nél.
A történet tanulsága egyértelmű: az egyszerű vegyi összetevők és a planetáris becsapódások univerzális kombinációja lehetővé teszi az életmagvak spontán kialakulását – nemcsak a Földön, hanem a világegyetem temérdek más bolygóján is.
