Láthatatlan fenyegetések kortyolás közben
Egy átlagos ember évente nagyjából 39 000–52 000 mikroműanyagot nyel le anélkül, hogy észrevenné – akik rendszeresen palackozott vizet fogyasztanak, 90 000 részecskével többet visznek be, mint akik csapvizet isznak. Ezek a részecskék annyira kicsik, hogy szabad szemmel láthatatlanok: a mikroműanyagok egy mikrontól öt milliméterig, a nanoműanyagok pedig egy mikronnál is kisebbek lehetnek. Mind a gyártás, mind a szállítás, a tárolás és a mindennapos használat során folyamatosan keletkeznek, főként a gyenge minőségű műanyagból készült palackokból, amelyek könnyen aprózódnak a napfény és a hőmérséklet-változások hatására.
Komoly egészségügyi kockázatok, kiszámíthatatlan hatások
A szervezetbe jutó mikroműanyagok képesek átlépni a biológiai határokat, bejutni a véráramba, elérni a létfontosságú szerveket. Ez akár gyulladáshoz, sejtkárosodáshoz, hormonális zavarokhoz, termékenységi problémákhoz, idegkárosodáshoz vagy a rák különböző típusaihoz is vezethet. Azonban ezeknek a hatásoknak a pontos természete és időbeli lefolyása egyelőre nem ismert, mivel nem folytak le elég kiterjedt, egységes vizsgálatok, ráadásul a legmodernebb mérési módszerek drágák és korlátozottan hozzáférhetők.
A tudatosság az igazi ellenszer
Bár világszerte egyre több törvény próbálja visszaszorítani a műanyaghulladékot, a legtöbbjük csak a zacskókat, szívószálakat és egyéb csomagolóanyagokat célozza meg – az eldobható vizespalackok jóval kevesebb figyelmet kapnak. Sajedi szerint a legfontosabb a mindennapi tájékoztatás: műanyag palackból inni vészhelyzetben elfogadható, de a tömeges, mindennapos használat súlyos, hosszú távú egészségügyi kockázatot jelent. Az embereknek meg kell érteniük, hogy nem azonnali, hanem alattomos, tartós mérgezés fenyeget. A tudomány és a társadalom közös feladata feltárni és megfékezni ezeket a veszélyeket.
