A gyakorlati kutatásoktól a tudományos áttörésig
Az Egyesült Államok első másfél évszázadában a szövetségi kormány csupán gyakorlati kutatásokba invesztált, mint például partvonal-felmérések, halászati kutatások vagy mezőgazdasági fejlesztések. Az alapkutatások—fizika, csillagászat, kémia—területén csak mérsékelt jelenléttel bírt az ország; a finanszírozásban főként magánalapítványok (pl. Rockefeller, Carnegie) támogatták a tudományt. Nem csoda, hogy még a 20. század első felében is az ambíciózus amerikai fizikusok—például Robert Oppenheimer—európai egyetemeken szereztek doktori címet.
Fontos hangsúlyozni, hogy egészen a 30-as évekig nem volt elfogadott, sőt bizonyos körökben kifejezetten károsnak tartották, ha a kormány egyetemeket vagy ipari kutatóműhelyeket közvetlenül támogatott.
Világháborús fordulat: az állam és a tudomány összefonódása
A helyzet a második világháború küszöbén drámaian megváltozott. Amint világossá vált a náci Németország fenyegetése, az amerikai kormány jelentős erőforrásokat fordított a repüléstan, az aerodinamika, a kémiai technológia és az atomfizika fejlesztésére. Az állami támogatással együtt új tudományos infrastruktúra alakult ki, amely szoros együttműködést teremtett a kormányzat, az egyetemek és az ipar között.
A Manhattan-terv sikere után Roosevelt elnök megbízta tudományos tanácsadóját, Vannevar Bush-t, hogy vázolja fel a háború utáni tudománypolitika alapjait. Bush stratégiája, amely a következő évtizedekre meghatározta az amerikai kutatások irányát, egyértelműen kimondta: az államnak nemcsak a kutatási eredményekbe, hanem mindenekelőtt az emberekbe, a tudósok és mérnökök képzésébe kell befektetnie, hogy a nemzet készen álljon minden jövőbeli válságra.
Az alapkutatások gyümölcsei és példái
Az 1960-as évekig az amerikai GDP mintegy 2%-át fordították kutatás-fejlesztésre. A társadalmi szerződés alapját—egészség, gazdasági jólét, nemzetbiztonság—ezek az innovációk teremtették meg. Az alapkutatások hosszú távú, kiszámíthatatlanul hasznos eredményeit példázza Tom Brock mikrobiológus munkája is: a Yellowstone forró vizes élőlényeit vizsgálva fedezte fel azt a baktériumot, amely később meghatározó eleme lett a PCR (polimeráz láncreakció) technológiájának. A PCR végül kulcsszerepet játszott a biotechnológiai ipar felfutásában és a 2020-as koronavírus elleni oltások kifejlesztésében is.
Fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen áttörések gyakran évtizedekkel az eredeti felfedezést követően hasznosulnak, ezért a gyors megtérülést váró ipar soha nem ruházna be ehhez foghatóan az alapkutatásba.
Állami támogatásból születik a technológiai fölény
A Pentagon által irányított kutatási pénzek jelentették a Silicon Valley alapját: a mikroelektronika és a repüléstechnika például eredetileg katonai fejlesztésekhez kötődött, csak később terjedt át a fogyasztói szférába. Az innovációs rendszer a teljes folyamatot lefedi, az ötlettől a piaci termékig, garantálva, hogy az USA technológiai élvonalban maradjon.
Ennek ellenére a második világháborús ellenfelek—Szovjetunió, Németország, Japán—gyorsan behozták lemaradásukat, és a ’60-as évekre Japán már vezető szereplő lett a mikroelektronikában. Ez is bizonyítja, hogy a hegemón előny nem tart örökké; a tudományos és gazdasági előnyt folyamatosan meg kell védeni.
A tudomány helye a társadalomban és a finanszírozás jövője
Sokan feltehetik a kérdést: számít-e, melyik ország tudósai oldanak meg egy járványt vagy egy műszaki kihívást? Fontos hangsúlyozni, hogy az elsőként fejlesztő cégek előnnyel indulnak a globális versenyben, több piaci részesedést és munkahelyet teremtenek; ráadásul olyan innovációs ökoszisztéma alakulhat ki, amely minden fejlesztési fázisban előnyben részesíti a hazai vállalatokat.
Mindeddig az amerikai tudományos közösség konszenzusa döntötte el, mire költik az állami pénzeket, függetlenül attól, hogy az részecskefizikai gyorsító vagy társadalomtudományi kutatás volt. Az utóbbi években azonban megnőtt a politikai beavatkozás és a bizalmatlanság a szakértőkkel szemben. A szövetségi kormány idén már több ezer milliárd forint értékű kutatási támogatást fagyasztott be vagy törölt egyetemi műhelyeknél, s a következő évi költségvetésben akár a kutatásokat finanszírozó ügynökségek fele is elúszhat.
Mérlegen az amerikai tudományos vezető pozíció
Az USA tudományos szuperhatalmi státuszát nem csak ambiciózus költségvetése, hanem merész víziója is példátlanná tette: óriási gyorsítók, kutatóhajók, teleszkópok épültek, amelyek a világ minden tájáról vonzották a tehetséges diákokat és kutatókat. Ma viszont, miközben az állami támogatások apadnak, az egyetemekre és szakértőkre vetülő bizalmatlanság folyamatosan rombolja azt a tudás-infrastruktúrát, amelyen a gazdasági és technológiai vezető szerep alapult. Mindez arra utal, hogy a tudományos felsőbbrendűség sem örökre adott—a mostani visszaesés évtizedek eredményeit teheti semmissé, és nem lesz egyszerű újraépíteni azt.
