Minimális felszerelés, maximális teljesítmény
A bogong-moly évtizedek óta zavarba ejti a kutatókat. Az apró rovar pici aggyal és miniatűr szemekkel vág neki ennek a hatalmas túrának, miközben mindig pontosan célba ér. A kutatók úgy vélik, ha egy ember próbálná ugyanezt megcsinálni, kétszer is körbe kellene utaznia a Földet, pusztán saját érzékszerveire hagyatkozva.
A csillagos ég titka
Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a moly érzékeli a Föld mágneses terét, és ezt iránytűként használja. Most azonban egy friss kutatás rávilágított arra, hogy a tájékozódásban legalább ilyen fontos szerepet játszik a csillagos égbolt is. A kutatók egy speciális, nem mágneses laborban rekonstruálták a természetes éjszakai égboltot és a mágneses mezőt. Az eredmények szerint a moly képes pusztán a csillagok alapján is navigálni. Ha azonban felhős az ég, és a csillagok nem látszanak, a rovar automatikusan átvált a mágneses érzékelésre. Amikor a kísérletben megfordították a csillagos eget, a molyok az ellenkező irányba indultak, ha viszont nem látták a csillagokat, csak bizonytalanul tébláboltak: ilyenkor kizárólag a mágneses mező segített nekik.
Fehérje, mint tájékozódási radar?
Az Ausztrál-Alpokba visszatérő molyok esetében még nem teljesen világos, hogyan érzékelik ilyen pontosan a mágneses teret. A szakértők szerint a megoldás egy fényérzékeny fehérjében rejlik. Ez a protein, amely a sejtek működését segíti, közvetve érzékeli a mágneses mezőt, így biztosítva a moly bámulatos navigációját. A kutatók most azt próbálják kideríteni, hogyan ismeri fel a moly, hogy mikor érte el végső célját. Egy biztos: akár csillagos, akár borult az ég, ezek a kis vándorok irigylésre méltó mesterei a tájékozódásnak.
