A regionális fordulat jelei
Az ázsiai országok kormányzatai egyre komolyabban elköteleződnek a fenntartható repülőüzemanyagok mellett. Ez a tendencia Európában is jól látszik: néhány ország elindította, a többiek pedig követték a példát. Szingapúr 2026-tól kötelezővé teszi, hogy a Changi és Seletar repülőtereken a repülőgép-üzemanyag legalább 1 százaléka SAF-ból származzon, 2030-ra pedig tovább emelik az arányt. Ez a lépés illeszkedik a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet céljaihoz, miszerint 2050-re nettó zéró szén-dioxid-kibocsátást kell elérni.
Erre a szomszédos államok is figyelnek. Thaiföld idén saját nemzeti SAF-szabványt jelent be, és a Bangkok Air tavaly júliustól már 1 százalékos SAF-keverékkel repül – ezzel 128 kg szén-dioxid-megtakarítás érhető el járatonként. Dél-Korea 2035-re legalább 7–10 százalékos SAF-arányt akar elérni.
Európa szigorúbb léptékkel halad
Európában 2025-től a ReFuelEU szabályozás kötelező 2 százalékos keveréket ír elő, 2050-re pedig 70 százalékos arány a cél. Mindez azért fontos, mert a légi közlekedés a globális szén-dioxid-kibocsátás 2,5 százalékáért felelős, ezért a légitársaságok számára a SAF az egyik fő eszköz a zöldebb működéshez.
Gyorsan növekvő kereslet és termelés
Több elemzés szerint Délkelet-Ázsia SAF-igénye 2025-re napi 15 ezer hordóra, 2030-ra pedig 700 ezerre nőhet, miközben az ASEAN-országok napi akár 8,5 millió hordós termelést is lehetségesnek tartanak. Január végén Malajzia első nagyüzemi SAF-előállítója, az EcoCeres is megnyitotta kapuit Johor Bahruban, évente 420 ezer tonna termelési kapacitással.
A malajziai üzem az EcoCeres második SAF-gyára: a kínai Jiangsu tartományban található egység évente 350 ezer tonnát állít elő. A vállalat nemzetközi terjeszkedésének első lépcsőjét jelenti a johori telephely, ahol a régióban elérhető hulladékalapanyagok, jó infrastruktúra és munkaerő is rendelkezésre áll.
Az akadályok és a jövő kihívásai
A repülés szén-dioxid-mentesítése lassan halad, különösen a hosszú távú utak esetében. Az elektromos repülés csak rövid távon alternatíva, mivel jelenleg a repülőgép-üzemanyag kilogrammonként harmincszor annyi energiát tárol, mint a legmodernebb lítium-ion akkumulátorok. Másfelől, hiába nőne az igény, az alapanyaghiány is korlátot szab: az IEA szerint sürgősen fejleszteni kell a hulladékanyag-gyűjtést és -feldolgozást, hogy a SAF gyártása lépést tudjon tartani a kereslettel. Ennek ellenére a megújuló üzemanyagok piaca példátlanul összetett módon fejlődik, és a fenntarthatóság nevében egyre több ország mozdul el ebbe az irányba.
