Új megközelítés a kihalás utáni felépülés vizsgálatában
Korábban úgy gondolták, hogy az első új élőlények csak több tízezer évvel az esemény után jelentek meg. Ez a számítás abból indult ki, hogy az üledékek felhalmozódási üteme ugyanúgy zajlott, mint a kihalás előtt. Mégis, a kutatók most kimutatták, hogy a földi és tengeri élet masszív pusztulása után lényegesen lelassult a plankton tengerfenékre süllyedése, miközben a szárazföldi növényzet halála miatt megnőtt az erózió. Vagyis az üledékekben talált fosszíliák valódi kora félrevezető lehet, ha pusztán az üledék vastagsága alapján ítélünk – új módszer kellett.
Hélium-3: egy pontosabb időmérő
A kutatók a K/Pg határkőzetben található hélium-3 izotópra alapozva pontosabb időskálát kaptak. Mivel ez az izotóp egyenletes ütemben rakódik le az óceáni üledékekbe, a mennyisége alapján meghatározható, mikor mennyi ideig gyűlt össze az üledék. Hat K/Pg határréteget vizsgálva – Európából, Észak-Afrikából és a Mexikói-öbölből – megállapították, hogy a Parvularugoglobigerina eugubina nevű foraminifera planktonfaj már alig 3,5–11 ezer évvel az ütközés után megjelent. Fontos kiemelni, hogy egyes új planktonfajok szinte azonnal, kevesebb mint 2000 évvel a Chicxulub-becsapódás után felbukkantak, elindítva egy több millió éves sokféleségi fellendülést.
Megdöbbentő evolúciós sebesség és az élet ellenállóképessége
Vagyis a kutatás szerint 10–20 új foraminifera-faj alakult ki mindössze 6000 év alatt a becsapódást követően, még ha a tudósok máig vitatják is, melyeket soroljunk külön fajnak. Ez a rendkívüli gyorsaság jól mutatja az élet ellenállóképességét: összetett élőlények szinte geológiai pillanat alatt újra megjelentek. Mindez bizakodásra ad okot: a modern fajoknak is lehet esélyük a talpra állásra a jelenlegi élőhelypusztítás közepette. Az új eredmények rámutatnak: az élet a legnagyobb pusztítás után is néhány ezer éven belül képes alkalmazkodni és újat teremteni.
