
Űrbéli veszélyek felismerése
Bár már 1968-ban felmerült az ötlet, hogy esetleg eltérítsünk egy veszélyes aszteroidát, a tudományos világ csak akkor döbbent rá a kérdés súlyára, amikor 1980-ban geológusok bizonyítékot találtak egy 66 millió évvel ezelőtti globális kataklizmára: a becsapódásból származó irídiumréteg és a Mexikó partjainál található Chicxulub-kráter mind azt mutatták, hogy az aszteroida-becsapódásoknak meghatározó történelmi jelentőségük lehet. Az 1980-as és 90-es években egyre több potenciálisan veszélyes aszteroidát fedeztek fel az égbolton. Az ötletek között szerepelt, hogy gőzfelhőkkel, vagy éppen brutális ütköztetéssel tolják odébb a kozmikus sziklákat – ez utóbbi, vagyis a kinetikus impaktor módszer lett végül a DART alapja.
A cseljabinszki figyelmeztetés
2013-ban azonban minden cinizmust félresöpört a valóság: egy meteor robbant fel a légkörben Oroszország felett, több mint harmincszor akkora energiával, mint a hirosimai bomba. Több mint 7000 épület ablaka tört be, 1600-an megsérültek. Mindez teljesen váratlanul történt – a világ szó szerint kapott egy pofont a kozmosztól.
A DART-űrszonda fejlesztése 2017-ben kapott zöld utat, célpontként a viszonylag kicsi, 160 méter átmérőjű Dimorphos aszteroida szolgált. Bár maga az égitest nem jelentett valódi fenyegetést a Földre, tökéletes mintaként szolgált ahhoz, hogy a Földhöz közel haladó objektumok viselkedését tanulmányozzák.
Minden megváltozott – és új kérdések is felmerültek
A DART-űrszonda tavaly szeptemberi ütközése mintegy 13%-kal lerövidítette a Dimorphos keringési idejét, vagyis messze túlteljesítette az elvárásokat. Későbbi megfigyelések – például a Hubble űrteleszkóp felvételei – kimutatták, hogy hatalmas törmelékáradat szabadult fel az ütközéstől, és a környező, akár több tonnás szikladarabok viselkedése a kutatókat is meglepte. Néhány vizsgálat szerint ezek akár további veszélyeket is jelenthetnek, mivel az így eltérített törmelékdarabok szeszélyesen mozognak, sőt, a fizika eddigi törvényeit is próbára teszik.
Mindezek alapján megállapítható, hogy bár a DART sikeresen megmutatta: MI segítségével valóban képesek vagyunk beavatkozni a Földet veszélyeztető égitestek pályájába, a módszer pontos következményeit még nem ismerjük teljes egészében. Egy biztos: az emberiség most már tényleg a saját kezébe vette a sorsát az űrben. Mindez előrevetíti, hogy hamarosan más országok is követhetik a NASA példáját: Kína például már bejelentette, hogy a 30 méter átmérőjű 2015 XF261 aszteroidát 2027-től saját űrszondájával tervezi “megütni”.