Meteorok születése – a földi tűzijáték
Amint egy űrporrészecske a légkörbe csapódik, hihetetlen – közel 72 000 km/órás – sebességgel szinte azonnal felforrósodik, felszíni rétege pedig gázzá válik és lefoszlik. Az így keletkező, elektromosan töltött gáz ragyog fel meteor formájában. Ha nagyobb darab érkezik, bolida – magyarul tűzgömb – keletkezik. A szabad szemmel sokszor nem is látható, homokszemnyi darabok csak pillanatokig élnek a légkörben, majd nyomtalanul eltűnnek.
A legtöbb ilyen apró fragmentum üstökösökből származik, amelyeket a Nap melege elgázosít, piszkos hógolyókként hatalmas porfelhőt húzva maguk után. Az aszteroidák pedig, a Naphoz közelebb, szárazabb és sziklásabb égitestekként szintén hozzájárulnak a kozmikus törmelékhez.
Mikor lesz egy aszteroida „aktív”?
Amikor egy üstökös vagy aszteroida port, gázt vagy nagyobb darabokat vet le magáról, az aktivitásnak számít. Ezt kiválthatja a Nap hője, egy becsapódás, vagy például ha olyan gyorsan forog, hogy szétesik. Üstökösök esetében a szublimáció a fő ok: a jég közvetlenül gázzá válik, elkerülve a folyékony állapotot.
Aszteroidák esetén a jelenség okai változatosabbak; például a NASA OSIRIS-REx küldetése során a Bennu aszteroida felszínéről észlelt aktivitást a hő okozta repedések magyarázzák. Elképzelhető, hogy a túl gyors forgás, árapályerők vagy gázfelszabadulás is közrejátszik. Érdemes kiemelni, hogy a csillagászok hagyományosan távcsövekkel keresnek aktivitást: a körülötte látható „farkinca” vagy elmosódottság árulkodik a porról és gázról.
Hogyan leplezheti le egy meteorraj egy rejtett aszteroidát?
A legismertebb aktív aszteroida, a 3200 Phaethon, amely minden decemberben látványos Geminidák meteorrajjal ajándékozza meg a Földet. Az idők során a Phaethon por- és törmelékfelhője végighúzódik teljes pályája mentén, amelyet bolygónk keresztez.
Amikor Földünk áthalad egy ilyen törmelékáramon, meteorraj keletkezik. A törmelék eredetileg egy pontban koncentrálódik, majd, mint a vízbe cseppent ételfesték, lassan szétoszlik a bolygók gravitációs hatására.
Egy „kő-üstökös” felfedezése
Több millió meteor adatainak feldolgozása során egy új, feltűnő csoport rajzolódott ki: összesen 282 meteor jelezte, hogy valami különleges történik. Ez a meteoráram a Naphoz a Föld pályájánál majdnem ötször közelebb merészkedő, rendkívül elnyújtott pályán mozog. A meteorok viselkedéséből az is megállapítható, hogy töredeznek, de szívósabbak az üstökös-eredetűeknél.
Érdemes kiemelni, hogy a Nap perzselő hője repeszti az aszteroida felszínét, kiszabadítja a benne rekedt gázokat, és lassan szétmorzsolja – ezzel új porforrást hozva létre a belső bolygórendszerben. Elképzelhető, hogy rengeteg közeli aszteroida így pusztul el, és ebből származik az űrpor jelentős része a Föld körül.
Miért számít mindez?
A meteorok rendkívül érzékeny „műszerek”: olyan rejtett, sötét aszteroidákat tárhatnak fel, amelyeket a hagyományos teleszkópok nem mutatnak ki. Az eredmények segítenek megérteni, hogyan változnak és fejlődnek az aszteroidák és üstökösök, és egyúttal rejtett, potenciálisan veszélyes égitesteket is feltárhatnak – ami kulcsfontosságú a bolygóvédelmi előrejelzésekhez.
Bár az új meteorraj anyatestét egyelőre nem sikerült beazonosítani, a NASA 2027-ben induló NEO Surveyor-küldetése lehetőséget nyújt arra, hogy végre fény derüljön a rejtélyes, a Naphoz közel táncoló aszteroida kilétére.
