Számszerű gigainvesztíció, homályos részletek
Trump nem elégedett meg a forradalmi ötlettel: májusban azt ígérte, hogy az Aranykupola az elnöki ciklus végére teljesen működőképes lesz, mindössze 175 milliárd dollárból (ez mintegy 61 250 milliárd forint). A projekt befejezéseként 2028 negyedik negyedévét jelölte meg, közvetlenül a következő választás előtt. A kongresszus már 25 milliárd dolláros (8 750 milliárd forint) kezdőtőkét megszavazott rá. Fontos hangsúlyozni, hogy néhány hónap és több tízmilliárd dollár elköltése után sem tudni pontosan, mit tartalmaz maga a program. A kormányzati átláthatóság teljes hiánya, az elvett ellenőrzési jogkörök és a szakmai párbeszéd tiltása miatt folyamatosan nő az aggodalom a döntéshozók, a rakétavédelmi és geopolitikai szakértők körében. Egyáltalán: ki állapítja meg, ez mennyire működőképes – vagy csak a kiválasztott hadiipari szereplők zsebét tömi?
Visszhangok és párhuzamok: Csillagháborús program, Vaskupola és az új korszak
Az efféle nagyszabású rakétavédelmi álmok nem előzmény nélküliek. Ronald Reagan évtizedekkel korábban már megpróbálkozott a Csillagháborús programmal (Star Wars, hivatalosan Stratégiai Védelmi Kezdeményezés – Strategic Defense Initiative), de az a hidegháború végével elhalt, elsődlegesen a megvalósíthatatlanság és költségvetési okok miatt. A fizika mit sem változott azóta: interkontinentális ballisztikus rakétát lelőni olyan, mintha lövedéket lövedékkel próbálnál eltalálni.
Hiába fejlődtek a technológiák (például az izraeli Vaskupola (Iron Dome) sikeresen kivédte az iráni rakéták és drónok támadásainak 85%-át 2025 nyarán), ezek a rendszerek szűkebb, könnyebben átlátható helyzetekre készültek. Az Aranykupola viszont egész Észak-Amerikát, Kanadát, sőt akár Alaszkát, Hawaiit, Guamot és amerikai bázisokat védene – jóval több ellenséggel, nagyobb területen, komolyabb fenyegetésekkel szemben.
Kihívások és költségek: a határok feszegetése
Az MDA (Missile Defense Agency) előadásai szerint az Aranykupola több védelmi rétegre épülne: földi rendszerek, űrbeli egységek és kiemelt pontvédelmi megoldások együttműködésére. A megálmodott űrbe telepített elfogók egyelőre nem léteznek, csak elméletben lehetne kis orbitális műholdakból álló hálózatot bevetni, amelyek lecsapnának a felbukkanó rakétákra.
Laura Grego űrbiztonsági szakértő szerint elméletben egymást kiegészítő rétegek dolgoznának: az indításnál, csúcssebességnél, a célba érés előtti utolsó másodpercekben különböző védelmi vonalak lépnének működésbe. Ám minden réteg óriási kihívásokat és költségeket jelent, főként, mert egyesek szerint a támadó félnek egyszerűbb vagy olcsóbb növelni a rakéták számát, vagy csapdát (csalikat, radarzavarókat) alkalmazni, mint észszerű költséggel védekezni.
Egy korábbi kutatás szerint ha csak egy-két lassú rakétát kellene elfogni, ahhoz is százak, gyorsak esetén ezrek kellenének minden egyes lehetséges indítóhelyre. Ráadásul ezek az űrbázisú elfogók idővel lehullanak a Föld légkörében, így folyamatos pótlásra szorulnak – rendkívüli költségekkel.
Az űrvédelem ára: ezermilliárdos számok, kétségek
Az Aranykupola tényleges teljes, űrbeli rakétavédelmi rétege a szakértők szerint messze a legdrágább lenne. Egy elemzés szerint akár 1 billió dollárnál is többe (350 000 milliárd forint) kerülhet, míg a Kongresszusi Költségvetési Hivatal 831 milliárd dolláros (290 850 milliárd forint) felső becslést adott a következő húsz évre. Fontos megjegyezni, hogy a piaci alapon olcsóbbá váló űrindítások sem garantálnak érzékelhető kedvezményt: védelmi projekteknél a valódi költségcsökkenések jóval szerényebbek, mint a civil szektorban.
De nem csak a pénz veszélyezteti a projektet. Az űrben telepített rendszer sérülékeny lehet: egyetlen áttörő rakéta is katasztrófát okozhat, miközben minden megsemmisített űreszköz újabb rést üt a védelmen, sőt, magát az űr fegyveres szerepét is stratégiailag robbanékonyabbá teszi.
Versenyfutás a határidővel: vállalatok kontra valóság
A Lockheed Martin, Northrop Grumman, Blue Origin és más óriáscégek már készülnek a pénzes szerződésekre, miközben a hadsereg is 2028-ig szeretne demonstrálhatóan működő rendszert látni – de jelenleg minden koncepció, ütemterv és műszaki tartalom bizonytalan. Szakértők szerint a meghatározott határidők irreálisak, ahogyan a közelmúlt más grandiózus űrprogramjai is rendre csúsznak vagy átformálódnak.
A rendszer induló architektúrájáról rövid határidőn belül ígértek prezentációt, de a szakemberek többsége szerint valós új részletek így sem várhatók – forradalmi újítás helyett inkább a már meglévő rendszerek toldozása-foltozása jöhet.
Globális fegyverkezési spirál: bizonytalan garanciák
Súlyos mellékhatás lehet, ha az Aranykupola révén az Egyesült Államok végleg megszegi az utolsó nukleáris leszerelési szerződéseket is, vagy új űrfegyverkezési verseny robban ki. Egyes katonai szakértők szerint a rivális hatalmak válasza is drámai lehet: elképzelhető, hogy egyetlen űrbéli nukleáris robbantással semmisítik meg a védelmi rendszert, ami végső soron globális háborús kockázattá válhat.
Ebből adódóan az Aranykupola minden eddiginél többet árulhat el arról, hogyan alakul a modern haditechnika, a világrend, és mennyit ér a biztonság illúziója. Ha az amerikai kormány nem hoz nyilvánosságra több részletet a valódi költségekről, a legfeltűnőbb következmény a hadi- és űripari cégek meggazdagodása lehet, miközben a világot sosem látott fegyverkezési spirálba taszítja.
