Az eredeti vízió: négy kvadráns
Steve Jobs 1997-es visszatérése után gyorsan racionalizálta az Apple zűrzavaros Mac-kínálatát. Az új stratégia négy modellt célzott meg: egy fogyasztói laptopot, egy asztali gépet, egy erősebb professzionális laptopot és egy profi asztali gépet. Ez utóbbit jelentette a Power Mac torony, amelyből az Intel processzorok korszakában lett a Mac Pro. Az 1990-es évek végétől a 2010-es évek elejéig rendszeresen frissültek ezek a gépek – műszaki és dizájn szempontból egyaránt –, de 2012-re erősen lelassult a fejlesztés.
A „kukás” Mac Pro zsákutcája
2013-ban teljesen új, henger alakú dizájnnal próbált nagyot dobni az Apple: a gép mindössze 4,5 kg volt, így nyolcadakkora helyet foglalt, mint elődje. A konstrukció egyedi háromszögű elrendezést, két AMD Radeon GPU-t és Intel Xeon processzort használt. Emiatt azonban a rendszer bővíthetősége teljesen megszűnt, a hardveres frissítések éveken át háttérbe szorultak, majd teljesen elmaradtak. Mire a cég rájött, hogy a professzionális felhasználók igényeihez kevés a két GPU-s megoldás, már nem lehetett a „kukát” érdemben módosítani.
Elkésett visszatérés, elavult koncepció
2019-ben visszatért a klasszikus toronydizájn, a gép oldalát ki lehetett nyitni, a fogantyúk segítségével könnyen mozgatható volt, és lehetőséget adott a bővítésre. Az ára viszont sosem engedte tömeges elterjedését: az új Mac Pro már 2 500 000 forinttól indult, csúcskonfigurációja pedig meghaladta az 5 000 000 forintot, míg a korábbi modellek 800 000–1 000 000 forint körül kezdődtek.
Egyúttal a fejlesztési időzítés is problémásnak bizonyult: mire az Intel-alapú Mac Pro piacra lépett, már a küszöbön várakoztak az első Apple Silicon chippel szerelt gépek. Nem volt kérdés többé, hogy az Intel-architektúrán alapuló munkaállomások kora leáldozott – az új ARM-architektúra minden téren elhúzott mellettük.
Mit hozott az MI-forradalom és az Apple Silicon?
Az Apple Silicon M-chipek kétségbevonhatatlan fölénye végleg visszaszorította a hagyományos, belül bővíthető gépek iránti igényt. Az egységes memóriaarchitektúra miatt a RAM már nem bővíthető, az integrált grafikus vezérlő kizárja a külső AMD- vagy Nvidia-kártyákat, a Thunderbolt-portok pedig kiváltják a belső kártyás bővíthetőséget. A beépített videokódolók mellett az Afterburner-kártyák is értelmüket vesztették. Így a Mac Pro gyakorlatilag egy Mac Studio maradt PCI Express-bővítőhelyekkel, amelyekhez már szinte semmi igazán komoly kiegészítő nem érhető el.
Emiatt az Apple végleg feladta a klasszikus, masszív, bővíthető profi desktop koncepcióját. A Mac Pro nemcsak egy korszakot, hanem egy egész piaci szegmenst zárt le az almás cégnél.
