A világ legdélibb rovarának küzdelme
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Belgica antarctica az Antarktiszi-félsziget egyeduralkodó rovarfaja, amely kiállja a legszélsőségesebb hideget, a kiszáradást, a magas sókoncentrációt, sőt, a szélsőséges UV-sugárzást is. Lárváik mohák és algák nedves szőnyegeiben élnek, sűrűségük egyes helyeken eléri a négyzetméterenkénti 40 000-et is. Fontos szerepet töltenek be a tápanyagok visszaforgatásában, így nélkülözhetetlen láncszemét alkotják az antarktiszi élővilágnak. Még az olyan elszigetelt vidék, mint az Antarktisz, sem marad teljesen érintetlen: korábban már találtak itt műanyagszennyeződést friss hóban és tengervízben is. Műanyag a kutatóbázisokról, hajókról, óceáni áramlatokból és akár a levegő útján is érkezik erre a messzi földre.
A laboratórium titkai: mi történik a mikroplasztikkal?
A kutatók laboratóriumi körülmények között vizsgálták, hogy a műanyag mikroszemcsékkel való érintkezés milyen hatással van a rovarokra. Meglepő módon még a legnagyobb műanyagszennyezettség sem csökkentette a lárvák túlélési arányát vagy anyagcseréjét. A felszínen úgy tűnt, hogy semmilyen komoly hatás nem éri őket. Alaposabb vizsgálat azonban kimutatta, hogy a mikroplasztiknak kitett lárvák zsírtartaléka csökkent – pedig éppen ez az energiaraktáruk biztosít túlélést a zord körülmények között. Elképzelhető, hogy a hideg, a lassú táplálkozás és a bonyolult talajszövet korlátozzák a bevitt műanyag mennyiségét, azonban hosszabb távon további vizsgálatokra van szükség, hiszen valós életciklusuk akár két évig is tart.
Műanyag a vadon élő lárvákban is
A terepi kutatás során a szakemberek 2023-ban húsz különböző helyszínről, tizenhárom szigetről gyűjtöttek be lárvákat, amelyeket azonnal tartósítottak a további táplálkozás elkerülése érdekében. Speciális mikroszkópos eljárásokkal, amelyek már négy mikrométeres mérettartományban is azonosítják az anyagokat, két műanyagdarabot találtak a negyven feldolgozott lárvából. Elsőre ez csekély mennyiségnek tűnik, de már önmagában bizonyíték, hogy a műanyagrészecskék bejutottak ebbe az érzékeny környezeti rendszerbe is. Egyelőre a mikroműanyagok nem árasztják el a talajlakó élőlényeket, de már mérhető a jelenlétük, és így az energiaháztartásra gyakorolt hatásuk is érezhetővé válhat.
Mit hozhat a jövő?
A Belgica antarcticának nincsenek ismert szárazföldi ragadozói, így a benne felhalmozódott műanyag nem jelenik meg a tápláléklánc magasabb szintjein. Mégis aggályos, hogy hosszú távon – különösen a klímaváltozás miatt várhatóan melegebb és szárazabb körülmények között – miként alakul majd életterük és egészségük. A kutatók további, hosszabb távú vizsgálatokat terveznek, hogy részletesebben feltárják a mikroplasztikok hatásait. Az Antarktisz egyszerű ökoszisztémája lehetőséget ad célzott kérdések felvetésére, és ha most odafigyel mindenki, olyan tapasztalatokat szerezhetünk, amelyek messze túlmutatnak a sarkvidéki régiókon.
