Mérnöki precizitással szervezett sziklarács
Monte Sierpe (jelentése: Kígyó-hegy) különlegessége, hogy a lyukakat szabályos rácsokba rendezték. Mindegyik lyuk 1–2 méter széles és akár 1 méter mély is lehet, némelyiknek a falát kövekkel rakták ki. Az egész, a sziklafelszínen elhelyezkedő sáv mintegy 1,5 kilométer hosszú. Lényeges szempont, hogy a formák elrendezése kifejezetten mérnöki mintázatot mutat, így adódott az ötlet, hogy a lyukakat számontartási vagy könyvelési célokra használhatták.
Drónok és ősi növényi maradványok
A terület titkainak feltárásában modern eszközök segítették a régészeket. Drónfelvételekkel és helyszíni ásatásokkal elemezték a lyukak számát és mintázatát. Emellett növényi maradványokat – például kukoricapollent és gyékényt – is találtak, amelyek arra utalnak, hogy a lyukakat egykoron termények és áruk tárolására, átrakodására használták. A kukoricapollen például természetes úton nem juthatott volna a hegy tetejére, így azt minden bizonnyal az emberek vitték fel oda, vélhetően árucsere vagy adóbeszedés céljából.
Ősi piactér és adóbeszedés?
A Monte Sierpe lyuksávjait valószínűleg a Chincha Királyság uralma idején alakították ki, ahol több mint 100 000 fős lakosság élt. Később, amikor az Inka Birodalom elfoglalta a területet, a lyukakat már adószedésre és járandóságok beszedésére is használhatták. Ennek ellenére a kutatók még most is vizsgálják, hogy pontosan milyen funkciót töltöttek be ezek az üregek. A barterpiacok létezése jól dokumentált az Andokban, és különösen fontos volt biztosítani az áruk és az emberek találkozását.
A titkos inka számrendszer nyomai
Drónképek alapján a lyukak rendszere hasonlít az inkák fonott zsinórokból készített, khipu nevű számolási rendszerére. Az eltérő számú lyukblokkok akár a környező falvak eltérő adó- vagy árumennyiségét is mutathatták. Következésképpen a Monte Sierpe nem csupán piacként, hanem egyfajta nyilvántartó és elosztó központként is működhetett.
Az Andok lyuksávjainak kutatása újabb bizonyíték arra, hogyan alakították és használták a történelem során a tájat a közösségi interakció és az árucsere elősegítésére – ezzel is bővítve tudásunkat az ősi kereskedelemről és az amerikai őslakosok számbavételi módszereiről.
