Amerikai próbálkozások: közel a cél, mégis távol
Tavaly majdnem sikerült az áttörés: a Lunar Outpost által fejlesztett MAPP (Mobil Autonóm Kutatóplatform) elérte a Holdat az Intuitive Machines leszállóegységével. Ám a leszállóegység szerencsétlenül ért földet, így a MAPP ott rekedt, le sem gördülhetett a felszínre. Ugyanez a sors várt a többi robotikus egységre is, például a Micro Nova-felderítőkre és az MIT által fejlesztett AstroAnt-ra.
Az Intuitive Machines most új eséllyel indul: 2026 második felében ismét CLPS (Commercial Lunar Payload Services) keretében küld leszállóegységet a Holdra. A következő próbálkozás fő szenzációja a Lunar Vertex, egy kisméretű rover, amely az Oceanus Procellarum régió titkait kutatja majd.
Hármas verseny a történelmi sikerért
Idén ősszel ráadásul az Astrobotic cég egy Griffin nevű leszállóegységet is felküld, amely két különálló rovert fog hordozni: az Astrobotic saját, apró CubeRoverét és az Astrolab 500 kilogrammos szörnyetegét, az FLIP-et. Mindkét rover célja a Hold déli sarka, ahol a remények szerint vízjég található.
Mindennek fényében három robot is versenghet azért, hogy elsőként guruljon le működőképes amerikai járóként a holdfelszínre: a Lunar Vertex, a CubeRover és az FLIP. Az eddig indított négy CLPS-leszállóegységből csak egy – amelyen nem volt rover – tekinthető maradéktalan sikernek.
Az MI és a jövő holdbéli tervei
Valószínűsíthető, hogy még néhány évig a robotok képviselik majd az emberiséget a Holdon. A Johns Hopkins Egyetem szakértői szerint, ha valamelyik rovernek sikerül működésbe lépnie, az azonnali áttörést jelent. A Lunar Vertex fejlesztése során már profitáltak a MAPP előző misszióján szerzett tapasztalatokból is.
A NASA szerint önálló robotjárókra mindig szükség lesz. Még az Artemis űrhajósai számára fejlesztett holdautót is távirányítással használják majd, amikor épp nincs rajta ember. Az űrügynökség abban bízik, hogy a CLPS-missziók és a robotok segíthetnek hatékonyabbá tenni a holdkutatást.
VIPER és a jövő holdbázisa
Még ha idén kudarcba is fulladnának a próbálkozások, tartalékban ott van a NASA VIPER-je (Volatiles Investigating Polar Exploration Rover), amely akár 2027-ben elindulhat. A már elkészült, de egyszer költséghatékonysági okokból törölt, majd a tiltakozások hatására visszahozott VIPER a Blue Origin Blue Moon Mark 1 landolóegységgel juthat el a Holdra – ha ennek első útja sikeresen végződik. A VIPER elsődleges feladata a vízjég keresése lesz a déli sarkvidéken.
Az Amerikai Űrügynökség a következő években legalább négy CLPS-misszió indításával számol évente, 2028-ig összesen 25-tel, amelyek közül több mint húszat sikeresnek kell nyilvánítani. Ezek között egyre nagyobb tömegű berendezések építik majd fel a tervezett holdbázist.
Robotok veszik át az emberiség helyét?
Az állandó holdi jelenlétről dédelgetett elképzelésekhez vezető út továbbra is döcögős – már maga a holdraszállás is hatalmas kihívás –, ezért valószínűsíthető, hogy egyelőre a robotrokonok képviselik majd az emberi kíváncsiságot és akaraterőt. Az emberiség újabb, ezúttal gépi lábnyomra vár – és remélhetőleg a következő néhány év végre meghozza az áttörést.
