Éghajlat és gazdálkodás: meglepő különbségek
A kutatás három különböző éghajlati övezet (mérsékelt és szubtrópusi, mindkettő Kína, valamint trópusi övezet, Kenya) több kukoricatermesztő régióját vizsgálta szuperszámítógépes modellek segítségével. A legalacsonyabb karbonlábnyomot a műtrágya gyártásából eredő alacsony kibocsátás és a jó talaj szénmegkötő képessége miatt Kína mérsékelt égövi területein mérték. A szubtrópusokon ugyan a műtrágya miatt magasabb a kibocsátás, de a talaj kiváló szénmegkötő képessége ezt részben ellensúlyozni tudja. A legnagyobb kihívással a trópusokon, például Kenyában küzdenek a gazdák: itt a rossz szénmegőrző talaj miatt és az alacsonyabb hozam következtében minden betakarított kilogramm kukorica sokkal több szén-dioxidot jelent.
Két kulcslépés a fenntartható kukoricáért
A kutatók két egyszerű, mégis hatásos megoldást javasolnak: a szintetikus műtrágya helyett, részben vagy egészben, szerves trágyára kellene támaszkodni, illetve a betakarítás után vissza kell dolgozni a szármaradványokat a földbe. Ezáltal csökken a kívülről származó, energiaigényes műtrágya iránti igény, javul a talaj szerkezete, és akár természetes szénelnyelőként is működhet egy szántóföld. Ez utóbbi főleg a trópusi régiókban kulcsfontosságú, ahol a talaj amúgy is gyorsan veszít a szénkészletéből.
Útmutató a jövőnek
Az eredmények alapján a mezőgazdaság szereplői olyan adatalapú rendszereket építhetnek ki, amelyekkel nem csupán élelmiszerbiztonság, hanem éghajlatállóság is elérhető. Végső soron a fogyasztók asztalára továbbra is bőségesen juthat kukorica, miközben a klímánk sem sínyli meg annyira.
