
Adatközpontok: rejtett terhek a számlákban
Az utóbbi öt évben néhány, adatközponttal sűrűn ellátott területen az áramárak 267 százalékkal emelkedtek. Virginia állam, ahol országosan a legtöbb adatközpont található, 2030-ig akár újabb 25 százalékos áremelkedést tapasztalhat. Ez a terhelés azonban nem áll meg egyetlen állam határainál, mivel az összekapcsolt és több államot lefedő villamosenergia-hálózatokon keresztül a költségek könnyen átszivároghatnak a szomszédos államok lakosaira is.
A szenátorok szerint különösen aggályosak azok az esetek, amikor az áramszolgáltatók kedvezményekkel próbálják magukhoz csábítani a nagy adatközpontokat, miközben a lakossági ügyfelek számlái folyamatosan nőnek. A jelenlegi, szocializált díjszabási modellben minden fogyasztó közösen állja a hálózat bővítésének terheit, de erre nem volt felkészülve a rendszer, amikor egy-egy óriásvállalat energiaigénye vetekszik az ország legnagyobb városaiéval.
Techóriások a célkeresztben
Amazon, Google, Meta, Microsoft, Equinix, Digital Realty és CoreWeave: mindannyian azzal érvelnek, hogy igyekszenek elkerülni, hogy a lakosság fizessen többet. Mégis, a szenátorok szerint ezek a cégek több milliárd forintnyi költséget hárítanak át a lakosságra, miközben nyilvánosan ellenzik azokat a szabályokat, amelyek előírnák, hogy az adatközpontok fizessék ki előre a rájuk eső fejlesztési költségeket. Például az Amazon a Data Center Coalition tagjaként tiltakozott egy olyan állami szabályozás ellen, amely magasabb előtörlesztést követelt volna. A Google egyik vezetője pedig ellenezte azt a javaslatot, amely alapján az adatközpontokat külön díjszabási kategóriába sorolták volna, mondván, hogy ez diszkriminatív.
Szigorítások, előrehozott befizetések lehetnek a megoldás
A szenátorok jelenleg azt vizsgálják, milyen törvényi lépésekkel lehetne megakadályozni, hogy az átlagamerikai családok számára ne váljanak megfizethetetlenné a növekvő energiaárak. Kíváncsiak a vállalatok belső előrejelzéseire is, különösen arra, hogy 2030-ig mekkora többletenergia-igényre számítanak, és ez milyen hatással lesz a helyi közüzemi díjakra. Az is érdekli őket, hogy a cégek készítettek-e saját hatástanulmányokat, illetve mit tettek eddig a költségek lakosságra való áthárításának elkerüléséért.
Rákérdeznek a városoktól és államoktól kapott kedvezményekre, adókedvezményekre is, valamint arra, hogy a vállalatok mennyit költenek lobbizásra és reklámra, hogy elkerüljék az arányos hozzájárulást a hálózat fejlesztési kiadásaihoz.
Mi várható, ha nem változik semmi?
Lényeges szempont, hogy ha a techóriások egyszerűen elállnak egy-egy új adatközpont építésétől, a már végrehajtott hálózatfejlesztések költségét végül a helyi lakosoknak kell kifizetniük, miközben semmilyen haszon nem származik a beruházásból. Még súlyosabb lenne a helyzet, ha az MI-alkalmazások iránt csökkenne a kereslet, vagy a technológia fejlődése váratlanul megállna; a lefoglalt hálózati kapacitás miatt azonban továbbra is magas költségeket kellene fizetni.
Néhány amerikai állam, köztük Utah, Oregon és Ohio már bevezették, hogy az adatközpontok külön ügyfélosztályba kerüljenek, kötelező előzetes díjfizetéssel és hosszabb távú szerződésekkel, hogy a fejlesztések költségei ne szivároghassanak át a lakosságra. Virginia hasonló lépés bevezetését fontolgatja.
Alapvető változásokra lehet szükség
Lényeges szempont, hogy a jelenlegi üzleti modell az össztársadalmi összefogás irányába mutat, vagyis mindenki fizet a megbízható, stabil energiarendszerért. De amikor már nem városi közösségekről, hanem szupernagyvállalatokról van szó, a szabályozás alapjait is érdemes újragondolni. Amíg a cégek nem bizonyítják, hogy valóban a maguk által igénybe vett hálózati fejlesztésekért fizetnek, addig várhatóan az energiaárak tovább emelkednek, amivel egyre nő a szabályozói fellépés iránti igény.
