Az első városok nyomában
Az épület a Kr. e. 3300–3100 közötti Uruk-korszakból származik, amely időszak a mai Irak déli részén fekvő Uruk városáról kapta a nevét. Ősi Uruknak akár 80 ezer lakosa is lehetett, és 400 hektáron terült el, rendezett utcákkal és különböző funkciójú negyedekkel. A most feltárt struktúra stílusa alapján hivatalos, közösségi célt szolgált: vagy valamilyen kulturális tér volt, vagy egyenesen egy templom.
Gazdagság és hatalom nyomai
A régészek a falakon díszítő agyag- vagy kőkúpokat is találtak, amelyek színes mozaikmintákat alkottak. Ezek a díszek és az előkerült, karneolból készült függő arra utalnak, hogy a helyiek társadalmi státuszt is felmutattak. Az uruki korból származó pecséthengerek és cilindertöredékek is előkerültek, ezek a politikai és adminisztratív hatalom jelei.
Új fejezet a mezopotámiai történelemben
Kani Shaie Uruktól 480 kilométerre északra található, ami gyalogosan akár 15 nap járóföld. Korábban a régészek úgy gondolták, az ilyen távol fekvő települések nem lehettek jelentősek. Most azonban egyértelmű, hogy Kani Shaie is szerves része volt egy messzire nyúló kulturális-politikai hálózatnak, amely keresztülszőtte az egész ősi Mezopotámiát. Az itt feltárt bizonyítékok segítenek megérteni, hogyan alakult a mezopotámiai civilizáció, illetve miként terjedt az írás, a számolás és a városállam-modell.
Az első város nyomában
Uruk városának lakói az ékírás feltalálói voltak, amely az első ismert írásrendszer. Az urukiak kezdték el a templomépítés zikkuratstílusát is, és ők különböztették meg elsőként a papokat különleges ruházatukkal és vallási szimbólumaikkal. A Kani Shaie-i leletek egészen a bronzkor hajnaláig, Kr. e. 6500-ig visszanyúló emberi jelenlétről tanúskodnak, ezzel új fényt vetve a világ első nagyvárosának kulturális és vallási befolyására.
