A bolygóvédelem dilemmái
Az űrkutatásban jártas szakértők szerint ilyen közel repülő, komoly fenyegetést jelentő aszteroidával generációk óta nem találkoztunk, és nagyon hosszú ideig nem is fogunk. Az Apophis-szerű események tanulmányozása lehetőséget ad arra, hogy megtudjuk, hogyan működik egy ilyen test, így egy későbbi, Földet valóban veszélyeztető aszteroidát már nagyobb eséllyel tudnánk eltéríteni – feltéve, hogy nem engedjük el ezt a lehetőséget.
Az amerikai űrügynökség, a NASA többféle tervvel is készült az Apophis megfigyelésére, de ezek közül a leghatékonyabbnak tűnő, az OSIRIS-Apex küldetés – amely egy már működő űrszondát hasznosítana újra – jelenleg leállítás előtt áll. A 2026-os költségvetési tervezet – Donald Trump volt amerikai elnök politikájának öröksége – egyszerűen törli a programot, jelentősebb indoklás nélkül. Más korábbi ötleteket, például a raktárban álló Janus-űrszondák bevetését vagy új, innovatív koncepciókat szintén visszautasítottak. Így jelenleg nincs nemzetközi űrügynökségi terv a közeljövő egyik legfontosabb aszteroida-közeli találkozásának tanulmányozására.
Meddig tart a bolygóvédelem fejlődése?
A NASA-nak évekig nem volt külön bolygóvédelmi részlege; szinte csak 2016-tól létezik a Planetáris Védekezési Koordinációs Iroda (Planetary Defense Coordination Office). 2005-ben már kongresszusi mandátum született, hogy 2020-ig a 140 méternél nagyobb földközeli objektumok 90%-át fel kellett volna térképezni – ez a cél természetesen még messze van, bár időközben több mint 26 000 ilyen égitestet azonosítottak.
A NASA első kifejezetten veszélyes égitesteket kereső űrtávcsöve, a NEO Surveillance (NEO Surveyor), 2027 szeptemberére várható, 420 milliárd forintból. 2021-ben indult a sikeres DART-program is (Kettős Aszteroida Átirányító Teszt – Double Asteroid Redirection Test), amely egy 160 méteres aszteroidát, a Dimorphost térítette el kissé. Az amerikai ellenőrző hivatal (Office of Inspector General) azonban rámutatott: a bolygóvédelem területén még mindig kevés a forrás, hiányzik a hosszú távú stratégia, és a NASA különböző tudományos projektjei között folyamatosan küzdenek a finanszírozásért.
A bolygóvédelem két kulcseleme az objektumok azonosítása, illetve a tényleges, gyakorlati eltérítési képességek kiépítése. Az elsőhöz most már közeledünk, hála az új teleszkópoknak (mint a Vera C. Rubin Obszervatórium), de nagy kihívás lesz a rengeteg adat feldolgozása. Az igazi kihívás azonban az, hogy újra teszteljük a DART-hoz hasonló eltérítéseket – lehetőleg olyan aszteroidán, amely méretében és összetételében az Apophishoz hasonló.
Mit tudunk az Apophisról?
2004-ben fedezték fel az Apophist arizonai csillagászok (a név a Csillagkapu (Stargate SG-1) sorozat főgonoszára utal). Pályája alapján nyolcévente közelíti meg a Földet. Átmérője kb. 370 méter, vagyis nem elég nagy, hogy kipusztítsa az emberiséget, de becsapódása akár kontinensnyi térségben is pusztító lenne – legalább 300-szor akkora energiával, mint a híres tunguszkai robbanás 1908-ban.
2029. április 13-án 31 600 km-re – vagyis a geostacionárius műholdaknál is közelebb – halad majd el. Aszteroidáknál ilyen közeli találkozás 7500 évente történik. Az Apophis kőzetaszteroida, úgynevezett “rendes kondrit” típus, vagyis pontosan az a fajta test, aminek szerkezete modellként szolgálhat a bolygóvédelmi kutatók számára.
Egyedülálló ebben az eseményben, hogy az aszteroidát érezhetően megzavarja majd a Föld gravitációja, így élőben tanulmányozható, hogyan “rezdül meg” egy ilyen objektum – ez alapvetően fontos információ lehet a jövőbeli védelmi tervekhez.
A NASA leáll, de mi lesz helyette?
Az OSIRIS-REx űrszonda, miután mintát hozott vissza a Bennu kisbolygóról, OSIRIS-Apex néven új célt kapott: az Apophist kutatná közelről, egy 18 hónapos expedícióval. Ez páratlanul költséghatékony volna, hiszen a drága űreszköz már működik – a 2024-es fenntartási költségek például mindössze 5,2 milliárd forintot tettek ki, ami a NASA éves költségvetésének ezredrésze. Ennek ellenére a 2026-os amerikai költségvetési javaslatban váratlanul törölték a programot.
Noha a végső szót a kongresszus mondja ki, minden eddiginél nagyobb veszélybe került a történelmi jelentőségű Apophis-misszió.
Nemzetközi (és magán) alternatívák futhatnak be
Nemcsak a NASA szerette volna vizsgálni az Apophist. Az Európai Űrügynökség (ESA) RAMSES-programja az aszteroidához csatlakozna, átfogó felmérést készítene az előtte/utána állapotról, pályájáról, felszínéről, forgásáról. Ehhez azonban legkésőbb 2028 áprilisában el kellene indítani az űrszondát – a döntést idén novemberben, a miniszteri tanácsülésen hozhatják meg. Ez azonban teljesen bizonytalan; 2016-ban is leállították a hasonló Asteroid Impact Mission (Aszteroida Becsapódási Misszió) küldetést.
A japán JAXA is készül: Destiny+ nevű szondája eredetileg a 3200 Phaethon kisbolygóhoz indult volna, ám a többszöri halasztás miatt 2029 februárjában az Apophist is meglátogatja. Ez viszont csak egyszeri, rövid behatoló manőver lesz, korlátozott adatgyűjtéssel – ennél többre lenne szükség.
Folyamatosan merülnek fel privát, egyetemi vagy kereskedelmi küldetési ötletek is, például földet érő szeizmométereket telepíteni az aszteroida felszínére a találkozás előtt. Egy új magánmissziót akár 89 milliárd forintból is meg lehetne valósítani, ha most azonnal elkezdik – iparági szereplők szerint épphogy még beleférne az időbe.
Az amerikai űrturistát, Jared Isaacmant is megkeresték: volna-e kedve támogatni egy ilyen akciót – mindeddig azonban csak információgyűjtő fázisban tartanak.
Az viszont biztos: amíg a földiek a finanszírozáson és az együttműködésen vitáznak, az Apophis egyre közelebb száguld felénk.
