Nemcsak Covid, nem is ritka
A világ lakosságának csaknem 5 százaléka él valamilyen szaglásproblémával: részleges szagvesztéssel (hipozmia) vagy teljes veszteséggel (anosmia). Sokakat még furcsább állapotok is érintenek, például a fantomszagok érzékelése (fantoszmia) vagy az, amikor a kellemes illatok hirtelen undort keltenek (paroszmia). Ezekről a szaglászavarokról hosszú ideig alig tudtunk valamit, aluldiagnosztizálták őket, és csak ritkán vették komolyan az orvosok.
Ez a helyzet változott meg a COVID-19 világjárvány során: a WHO adatai alapján világszerte százmilliók vesztették el, átmenetileg vagy hosszabb időre a szaglásukat. Egy 2023-as felmérésben a Covid-fertőzöttek 60 százaléka számolt be szagvesztésről, bár többségüknél ez visszatért. Mégis a szaglás elvesztése miatt hirtelen mindenki felfigyelt az egész életminőségre és az agyi egészségre is ható érzékszervünkre, ez pedig beindította a kutatásokat.
Szaglás és agy: meglepő szoros kapcsolat
A 19. századi francia agykutató, Paul Broca még úgy gondolta, az emberi intelligencia a szaglás rovására fejlődött ki – ezt azonban a mai kutatások cáfolják. A szaglás az érzelmi emlékektől az életmentő veszélyjelzésekig mindenben jelen van, és a legújabb kutatások szerint az agy egészségére is kihat.
Az orrban milliónyi szaglósejt található, ezek elektromos impulzusokat küldenek az agy alsó felületén elhelyezkedő szaglógumókba. Ezek a gumók közvetlenül az érzelmekért felelős (amygdala), valamint a memóriáért felelős területekkel (hippokampusz) állnak kapcsolatban – talán ezért is erősebbek a szagok által kiváltott emlékek, mint más érzékszervek ingerei.
Ráadásul csak néhány agyi terület képes felnőttkorban új idegsejteket létrehozni – ilyenek a szaglógumók is. Ez a regeneráció kulcsszerepet játszhat a folyamatos környezeti változásokhoz való alkalmazkodásban. De a szaglógumó az agy egyik legkitettebb pontja is: ide könnyen bejuthatnak vírusok, baktériumok, sőt akár mikroműanyagok is.
Miért veszítjük el a szaglásunkat?
Vannak, akik pechjükre minden látható ok nélkül veszítik el a szaglásukat, másokat egy vírus fertőz meg, amely tönkreteszi a szaglótámasztó sejteket. Szerencséseknél ezek négy-hat hét alatt regenerálódnak, ilyenkor az érzékelés is visszatér. Fejsérülés, allergia vagy orrmelléküreg-gyulladás is állhat a háttérben – és van, akinek egyszerűen maradandó a károsodás.
A szaglás elvesztése gyakran sokkal súlyosabb betegségek első jele lehet. Egy amerikai borrajongó például húsz éve túltette magát a veszteségen – azt gondolta, csak kellemetlen. Sok évvel később Parkinson-kórral diagnosztizálták. Az új eredmények azt sugallják, a neurodegeneratív betegségek alattomosan kezdődnek: a károsító fehérjék először gyakran a szaglógumóban gyűlnek fel, innen terjednek tovább, az agyban is jelentkező motoros tüneteket okozva.
Alzheimer-kór, Lewy-testes demencia és más betegségek mellett a depresszióval, skizofréniával, autizmussal élőknél is eltérések mutathatók ki a szaglásban – vagyis számos idegrendszeri folyamat kivetülhet a szaglásműködésben. Ma már közel 70 eltérő betegséghez kötnek valamilyen szaglászavart, az alkoholizmustól a Zika-vírus szövődményéig.
Az illatok rejtjelei
Az ember állítólag akár egy billió különböző illatot is képes megkülönböztetni. A 2000-es évek kutatásai megmutatták, hogy a szaglóreceptorainkhoz nagyjából 1000 gén tartozik – ez a teljes genom jelentős részét lefedi. Ezek bonyolult térképe egyedi mintázatokat alkot, amely szerint az agyunk azonosítja a különféle szagokat. Érdekesség, hogy az orr két oldalából származó jelek külön pályákon futnak az agyban – így azt is meg tudjuk határozni, honnan ered egy szag.
Visszatérhet a szaglás?
A legfőbb kérdés: lehetséges a gyógyulás? A szagterápia (olfaktórikus tréning) egyfajta orrtornának is nevezhető, amelynél naponta kétszer négy ismert illatot (citrom, rózsa, szegfűszeg, eukaliptusz) kell koncentráltan felismerni, az illatokhoz kötött emlékekre gondolva. Ez a módszer a páciensek akár harmadánál segít hónapok alatt: azoknál, akik Covid vagy ismeretlen ok miatt hosszabb ideje nem éreztek szagokat, kb. 30 százalékos javulás tapasztalható. Ha a tréninget orröblítéssel is kombinálják, az arány 50 százalékra is felmehet.
Nagyobb kutatások szerint 12–16 hét szagtréning után akár 68 százalékos javulást is tapasztalhatnak egyesek. Idősebbeknél a tréning nemcsak a szaglásban, hanem a munkamemóriában és a verbális folyékonyságban is kimutatható javulást hozott, sőt a depressziós tüneteket is csökkentette – bár komolyabb következtetésekhez még további kutatások szükségesek.
A visszanyert szaglás nemcsak szagok felismerését jelenti, hanem visszatérést az életbe. Kelly elmondása szerint az első újraérzett fenyőillatnál úgy érezte magát: újra él. Az illatok világa nélkül halványulnak az emlékek, kopik az öröm – de a szaglás tudománya ma már új utakat nyit az agyunk és az egészségünk titkos összefüggései felé.
