A korallok túléléséért
A szaporodási események általában néhány napig tartanak, egy adott éjszakai időszakban kevesebb mint 20 perc alatt zajlanak le, és rendkívül érzékenyek a környezeti tényezőkre: a holdfázisra, az árapályra és a vízhőmérsékletre. Fontos hangsúlyozni, hogy az utóbbi években a klímaváltozás miatt ez az ősi ritmus teljesen felborult. A 2023-as extrém vízhőmérséklet például tömeges korallfehéredést okozott, és a túlélési ösztön által vezérelve a korallok idejekorán, fejletlen ivarsejtek formájában engedték ki petéiket és spermáikat, így a szaporodás csúfos kudarccal végződött.
Éppen ezért az idei ívás kritikus fontosságú volt Florida zátonyainak jövője szempontjából, főként azoknak a kutatóknak, akik a korall-visszatelepítési programokat vezetik. Roxane Boonstra, a Coral Restoration Foundation munkatársa könnyekig meghatódva merült a víz alá az esemény éjjelén: a korallfehéredés olyan, mint amikor az ember beteg – magyarázta –, és a tavaly elszenvedett károk után igazi csoda lenne, ha a zátonyok újra életre kelnének.
Sikeres szaporodás: Jó jel a jövőre nézve
Ennek ellenére a legidősebb és legfontosabb faj, az agancskorall (Staghorn coral), idén először szaporodott sikeresen a Coral Restoration Foundation tengeralatti „óvodájában” a 2023-as katasztrófa után. Az ivarsejtek megjelenése világos jelzés: a korallkolóniák túlélték a megpróbáltatásokat, egészségesek, és a tudósok megfelelően gondoskodnak róluk.
Persze a veszély nem múlt el: a Karib-tenger hőmérséklete továbbra is kritikus értékeket ér el, hacsak át nem vonul egy vihar – remélve, hogy a közeledő Erin trópusi vihar talán enyhítheti a helyzetet. A vadonban a korallok szaporodása mindig igen kockázatos: a vízben szabadon sodródó peték és spermiumok töredéke találkozik csak, sokat elpusztít a meleg, a szennyezés vagy éppen a ragadozók. Mivel a zátonyok fogyatkozásával a korallok is egyre távolabb kerülnek egymástól, a siker esélye is csökken. Nehéz nem úgy elképzelni, mint egy randiappon való keresgélést, amikor mindenki túl messze lakik.
A kutatók versenyt futnak az idővel
A kutatók az „ívási folyosónak” nevezett tengeralatti óvodában helyezkedtek el, ahol 9 méter mélyen, akasztófára emlékeztető szerkezetekről lógnak a korallágacskák. Az esti órákban figyelték a petecsomók érésének („setting”) apró jeleit, amely laikus szem számára ismeretlen, de a szakembereknek a kitörni készülő pattanáshoz hasonló.
Az ivarsejtek felszabadulása után a tudósoknak mindössze 35-45 percük marad, hogy laborba szállítsák az apró csomagokat, mielőtt azok szétválnának. Az eltérő genetikai variánsokat a laborban kombinálják, hogy a következő korallosztály még ellenállóbb legyen a forró tengervízzel szemben.
Minden este összegyűjtötték a kutatók a gamétákat – hétfőn még csak kevés volt, kedden már valamivel több, szerdán viszont már ezrek voltak a laborban. A csütörtöki éjszakától még nagyobb eredményre számítanak. Shayle Matsuda, a Shedd Aquarium kutatója hangsúlyozza: a cél a genetikai sokszínűség növelése, hogy minél ellenállóbb egyedek fejlődjenek.
Úttörő kísérletek: Ellenállóbb korallokat teremteni
A laborban a gamétákat különféle kísérletekben használják fel. Egy részét lefagyasztják, hogy később is felhasználható legyen, másokat hőségstressz-tesztnek vetnek alá. Kevin Wong, a Miami Egyetem munkatársa például azt vizsgálja, hogy a hő-toleráns korallokból származó sejtek átültethetők-e kevésbé ellenálló típusokra. Bár közvetlenül „befecskendezni” a korallokba nem lehet a sejteket, víz alatti „fürdetőkamrákban” szívják fel azokat a koralltöredékek, és így akár nyolc órán át is képesek új DNS-t felvenni.
Remény és veszély a horizonton
A Coral Restoration Foundation idén 29 különböző agancskorall-típusból 14 fajtából sikeresen gyűjtött mintát, ráadásul a zátonylánc számos pontjáról, a Biscayne-öböltől (Biscayne Bay) egészen a Dry Tortugasig. Nemcsak nekik volt sikeres éjszakájuk: északabbra a Reef Renewal U.S. alapítvány is többek között a szintén ritka szarvkoralloknál (Elkhorn coral) észlelt sikeres ívást. Mindkét faj gyorsan nő, nagy, ágas telepeket alkot, és valaha uralták Florida zátonyait.
Összefoglalva, bár az idei ívás sikeres volt, a helyzet továbbra is törékeny: az óceán hőmérséklete egyre emelkedik, a hatóságok már most leállították a korall-újratelepítést, mert az élőhelyi hőmérséklet elérte a 30,5 °C-ot. Csak a hőségnek ellenálló törzsek telepítése folyhat. Talán a közelgő vihar javíthat a helyzeten. Matsuda szerint éppen az ilyen kísérletek jelentik a túlélés reményét: az új generáció túlélési esélyeinek növelésével nem csak a mostani, hanem a jövő korallzátonyai is megmenekülhetnek.
