
A szoftverrengeteg valódi arca
A robbanásszerűen sokasodó szoftverek – részben az MI-hullámnak köszönhetően – óriási rést teremtettek az elméleti és a valós költés között. Míg a marketingesek előfizetnek a Canva Próra, az értékesítők a Calendlyre, a designerek a Figmára, a fejlesztők pedig külön GitHub-licencekre, addig az IT sokszor már ugyanazokra a funkciókra korábban kifizetett jelentős összegeket. Miközben a szervezet egészének van Adobe Creative Suite előfizetése, vagy épp a teljes cég rendelkezik GitHub Enterprise fiókkal, ezek egy része kihasználatlan marad – más részlegek pedig duplikálják a szolgáltatásokat.
Átlagosan 112 SaaS (felhőalapú szoftver) előfizetéssel dolgoznak a szervezetek, a nagyvállalatoknál ez a szám akár 447 eszköz is lehet – nem csoda, ha a költések 30–50 százaléka teljesen kárba vész fel nem használt licencekre és elfelejtett automatikus megújításokra, amelyek egyenként akár 70 millió forintba (200 000 USD) is kerülhetnek.
Az MI újabb káoszt hozott
Ahogy a cégek éppen kezdtek volna ráérezni a jogosultságkezelésre, az MI-eszközök (mint az OpenAI-előfizetések vagy a Zapier automatizációk) elárasztották a piacot, tovább erősítve a kontroll elvesztését. Minden vezető innovációra buzdít, és a legújabb MI-alapú megoldások kipróbálására ösztönzi a dolgozókat. Bár az IT igyekszik rendet tenni a káoszban, valójában a bankkártya győz: mindenki magának intézi a kis előfizetéseket, amelyek egyenként csak pár ezer forintnak tűnnek – de összesítve óriási pénzégetést eredményeznek.
A szervezeti üzenetek is ellentmondásosak: a vezetés újításokat vár, a pénzügy figyeli az egekbe szökő költségeket, az IT pedig korlátokat vezet be, amit mindenki megkerülésre kényszerül. Mindenki MI-első szeretne lenni, senki sem akarja visszafogni a következő nagy áttörést. Így a kontroll teljesen elveszik, az innovációs hiedelmek pedig csak látszatot teremtenek.
Shadow IT és a hamis innováció mítosza
Sokan a Shadow IT-t – vagyis a központi jóváhagyás nélkül bevezetett eszközöket – az innováció motorjának tartják, de ez a téveszme csak elfedi a valós problémát. Amikor az IT-büdzsé 40 százaléka elkülöníthetetlen módon áramlik el, az pusztán elhibázott folyamatok eredménye, nem pedig valódi kreativitás.
A dolgozók látszólag gyorsan és kreatívan reagálnak így, ám ezzel valójában értékes időt, pénzt és energiát vonnak el a tényleges K+F-től és a szervezeti fejlődéstől. Igazi innováció csak szabályozott keretek között, átláthatóan jöhet létre. Ha az IT-t vagy beszerzést megkerülve lehet csak dolgozni, az nem rugalmasság, hanem működési zavar, ami ráadásul pluszköltségekkel is jár.
Nem csak pénz megy: a biztonsági rémálom
A Shadow IT, MI és SaaS villámgyorsan szivárgó biztonsági réseket teremtenek. Minden, a rendszerbe becsempészett, nem engedélyezett alkalmazás potenciális támadási felület. Egy IBM-jelentés szerint minden harmadik adatvédelmi incidens Shadow IT-hoz köthető, az átlagos kárérték kb. 1,8 milliárd forint (4,9 millió USD).
Amikor valaki a céges e-mailjével regisztrál egy random szoftverre, az adatvesztéssel és megfelelőségi problémákkal járhat. Egy EU-s adatokat nem védő alkalmazás GDPR-bírságot, egy egészségügyi cég rossz fájlmegosztója HIPAA-büntetést vonhat maga után. Ezeket a kockázatokat rengeteg szervezet ma sem kezeli.
Hol burjánzik igazán a szoftverrengeteg?
Érdekesség, hogy gyakran nem az ismeretlen szoftverek, hanem a legismertebb óriások (Zoom, Microsoft, Slack, Google, Adobe, Salesforce, GitHub stb.) okozzák a legtöbb párhuzamosságot. Nincs központi átláthatóság, ezért gyakran minden részleg saját előfizetéseket vásárol, duplikált költségeket és extra adminisztrációt teremtve.
Táblázat kontra valóság: amikor az Excel már kevés
Sok szervezet ma is Excel-táblázatokkal próbál rendet tenni, de ez olyan, mintha egy 1995-ös térképpel próbálnál tájékozódni egy mai városban. Egy százalékos hibaarány egy 18 milliárd forintos (50 millió USD) szoftverköltésnél évi 180 millió forint veszteséget jelenthet.
A fő gond az, hogy senki sem vállal teljes felelősséget. A beszerzés az IT-ra mutogat, az IT a pénzügyre, a pénzügy pedig csak a költést látja, de a hasznosulást nem. Ezért folyamatosan lesznek beazonosítatlan lyukak a rendszerben.
Mi ad valódi eredményt?
Fontos, hogy minden beszerzésből megtakarított forint közvetlenül javítja a profitot – ellentétben az új bevétellel, ahol a költségek is nőnek. Ha sikerül csak 6 százalékkal csökkenteni a szoftverkiadásokat, az ugyanakkora profitot hozhat, mintha 20 százalékkal nőne az árbevétel. Megfelelő kontrollal százezreket, de akár milliárdokat is visszahozhat a cég a felesleges újrakötések és eszközkonszolidáció révén.
Így csinálják az okos cégek
Nem a teljes tiltás, hanem az átláthatóság és a strukturált folyamat hozza a sikert. A legjobbak központosítják az igénybejelentést, minden szoftverről vezetnek leltárt tulajdonos, használat és ár alapján, jóval a lejárat előtt átnézik a szerződéseket, összehasonlítják az árakat (benchmarking), és monitorozzák a kihasználtságot.
Ez nem lassítja, hanem felgyorsítja a döntéseket, és biztosítja, hogy mindenki azt kapja, amire valóban szüksége van – gyorsan és biztonságosan.
Lépni most érdemes
Minden hónap halogatás újabb kidobott pénz, fel nem mondott előfizetések és felhalmozódó biztonsági kockázatok. Ezért érdemes az átláthatósággal kezdeni: derítsd fel, mire költesz, szűrd ki a pocsékolást, iktasd ki a fantom előfizetéseket!
A szoftverhasználat nem fog lassulni, sőt, az MI csak tovább fokozza a kihívásokat. Most van itt az esély a kontroll visszaszerzésére: ne túlszabályozz, hanem teremts szervezett átláthatóságot, hogy gyorsan, okosan és biztonságosan tudj innoválni.
A döntés a tiéd: most lépsz, vagy később fizetsz meg érte – hiszen az óra ketyeg. Nem 200 eszköz kell a hatékonysághoz, hanem a megfelelő húsz, amit jól is tudsz menedzselni.