Mégis csak szülői szerep
Későbbi, két évtizeddel későbbi kutatások felülírták az eredeti elképzelést: a vadon élő farkasfalkák valójában családi egységek, ahol az úgynevezett alfahím és alfanőstény egyszerűen csak a szülők. A kutató így összegezte: a szóhasználat azt a hamis látszatot kelti, hogy a hímek agresszív harcok révén jutnak a csúcsra, holott valójában csak párosodnak, és az utódok, vagyis maga a falka miatt, természetes vezetővé válnak.
Különböző csoportszerveződések
Más állatfajok vizsgálata tovább gyengítette az elméletet. Találunk nőstények által vezetett csoportokat, kétféle nemű vezetéssel működőket, sőt, vannak fajok, amelyekben minden egyed egyenrangú koalíciót alkot. A társas viselkedést kutató ökológusok szerint ugyanakkor a társas állatcsoportok többsége valóban kialakít valamilyen hierarchiát. Ez a szerkezet meghatározza, ki fér hozzá először a táplálékhoz, párhoz vagy területhez, de a státusz inkább ideiglenes, mint rögzült. Az elosztás és a rang gyakran gyorsan változik, különösen, ha valamelyik tag nagyobb előnyhöz jut. Egy-egy állat élete során többször is betöltheti az alfa pozíciót.
Emberek és a társadalmi státusz
Az emberek között is sokan tűnnek ki alfa jellemzőkkel, de ez nem jelenti azt, hogy ők lennének a leginkább dominánsak verekedésben vagy valódi vezetésben. Az emberi csoportokban a hatalom mellett a presztízs is jelentős szerepet játszik, és a társadalmi szerepek rendkívül rugalmasak.
Testi változások, félreértett dominancia
Egyes állatfajoknál valóban megfigyelhetők élettani változások az alfa státusz elérésével. Például egerek esetében megnő a here mérete és a tesztoszteronszint, valamint vizeletükkel jelölgetnek, hogy területüket hangsúlyozzák. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a jelek is csak az állat státuszának változásakor jelennek meg.
Az alfahím fogalma azonban leegyszerűsített, és különösen intelligens állatfajoknál kevéssé írja le a valóságot. Hiába nyer meg egy hím több harcot, nem biztos, hogy ő dönt a csoport sorsáról – a hatalom nem ilyen egyszerűen működik.
Következtetések
Ennek fényében az alfahím koncepciója sokszor inkább tévedés vagy kényelmes sablon. Az állati és emberi csoportok vezetése, hatalma, státusza jóval összetettebb: nem egyeduralom, hanem sokszínű, változó dinamikák eredménye.
