Napfoltok, ciklusok, váratlan fordulatok
A naptevékenység nagyjából 11 évente ismétlődő ciklusokban jelentkezik: a minimum időszakot – amikor kevés a napfolt – a maximum követi, ilyenkor gyakran jelennek meg a felszínen sötét napfoltok, és heves kitörések zajlanak. Ezt a ciklust a hosszabb, 22 éves Hale-ciklus is befolyásolja, amikor a mágneses mező polaritást vált.
Mindazonáltal a Nap jóval hosszabb, évtizedeken át húzódó aktivitási trendeket is mutathat, amelyek sokkal nehezebben megjósolhatók. Ilyen volt például a Maunder-minimum (1645–1715) és a Dalton-minimum (1790–1830), amikor egymást követő napciklusok során is alacsony maradt az aktivitás.
Új eredmények: aktívabb a Nap, mint várták
A 2000-es évek elején a kutatók úgy vélték, talán újabb, elhúzódó minimum várható. A 2013–2014-es napmaximum ugyanis gyengébb volt, mint a korábbiak, így egyre többen hittek a lassan elalvó Nap elméletében. Ez a feltételezés azonban hirtelen megdőlt, amikor a jelenlegi napciklus során – amely 2019-ben kezdődött – a vártnál sokkal erősebb aktivitást mértek.
A NASA szakértői által vizsgált adatok szerint a napfoltszám, a napszél ereje és a mágneses tér erőssége 2008 óta folyamatosan emelkedő tendenciát mutat, vagyis már nincs szó mély minimumról. Jamie Jasinski, a kutatás vezető szerzője is kiemelte: minden arra utalt, hogy a Nap tartósan inaktív lesz, de a tendencia mégis megfordult, és a Nap lassan ébredezik.
Rekordok, viharok és sebezhető technológia
A mostani napmaximum nemcsak erősebb, de korábban is érkezett, mint ahogy a szakértők előre jelezték. Az SWPC néhány évvel ezelőtt még 2025-re várta a csúcsot, amely a szokásosnál is gyengébb lehetett volna, ám végül már most több erős – akár X-osztályú – napkitörést és komoly geomágneses vihart tapasztalhattunk. Tavasszal például egy extrém G5-ös vihar alakult ki, amely világszerte zavarokat okozott a rendszerekben, és lenyűgöző sarki fényeket eredményezett.
Mindezek miatt, ha a jelenlegi trend folytatódik a következő évtizedekben, az különösen problémás lehet, mivel az emberiség egyre inkább függ az űridőjárásra érzékeny technológiáktól: a hálózati áramellátástól, a GPS-alapú rendszerektől, valamint a Föld körül keringő műholdaktól, amelyek egy-egy napvihar során leállhatnak vagy meghibásodhatnak.
Még mindig sok a kérdőjel
Jelenleg sem teljesen világos, hogy miért volt néhány évtizedig gyengébb a naptevékenység, illetve mi okozza most a felerősödést. Egyes kutatások ugyan feltételezik, hogy a mostani aktivitásnövekedés akár egy 80–100 éves, úgynevezett Gleissberg-ciklus része is lehet, de a NASA jelenlegi tanulmánya ezt nem erősíti meg. Annyi biztos, hogy a Nap szeszélyessége miatt még hosszú ideig extrém űrviharokra kell számítani.
