Elektronvadászat: a vegyértékelektron nyomában
Évtizedek óta próbálják a kutatók feltérképezni, miként mozognak az atomokban lévő elektronok kémiai reakciók során, de eddig a gyors mozgás és a különleges körülmények miatt csak közvetett módszerek álltak rendelkezésre. Az ultrarövid röntgenvillanások azonban lehetőséget teremtenek arra, hogy lelassítsák az eseményeket annyira, hogy a molekulák szintjén pillanatfelvétel készülhessen. A röntgenhullámok ideálisak az atomi részletek rögzítéséhez, de általában csak a maghoz közeli elektronokat mutatják – a legérdekesebb, reakciókért felelős, külső vegyértékelektronok rejtve maradtak.
Minden szem az ammónián
A felfedezéshez a tudósok egy megfelelő molekulát kerestek, végül az ammóniára esett a választás – mivel könnyű atomokat tartalmaz, kevés a zavaró magelektron, így nagyobb az esély a vegyértékelektronok megpillantására. Kísérletüket a Szinchrotron Lineáris Koherens Fényforrás (Linac Coherent Light Source) nevű létesítményben végezték, ahol rövid, intenzív röntgenimpulzusokat bocsátanak ki. Először egy ultraibolya impulzussal “felpiszkálták” az ammóniamolekula egyik elektronját magasabb energiaszintre, ezzel reakcióba hozva a molekulát. Ezek után röntgensugárral követték, hogyan módosul az elektron “felhője” – valójában nem egy apró gömbként, hanem valószínűségi hullámfelhőként mozog.
Atomokon túl: mire jó mindez?
A kutatók kvantummechanikai szimulációkkal térképezték fel az elektronok valószínűségi eloszlását az ammóniában, majd a röntgensugarak szóródásából visszafejtették, merre mozdult el a reakció során az elektron. Két elméleti modell közül a vegyértékelektron-mozgást előrejelző változat egyezett az eredményekkel – vagyis sikerült ténylegesen élőben megfigyelni az elektront. Ez mérföldkövet jelenthet a gyógyszerfejlesztés, a hatékonyabb anyagok vagy tisztább kémiai eljárások terén, hiszen ha tudjuk, hogyan táncolnak az elektronok, pontosabban irányíthatjuk a kémiai reakciókat – és mindehhez már csak a nagyobb, összetettebb rendszerek vizsgálata hiányzik.
