Kristályszerkezetek, amelyek új fejezetet nyitnak
A MOF-ok pozitív töltésű fémionokból és szerves molekulákból állnak, amelyek elrendeződése tágas üregrendszert hoz létre a kristály belsejében. Bár Hermione táskájával ellentétben itt nem a fizika törvényei hajlanak meg, a működés logikája hasonló: olyan szerkezetet kapunk, amely aránytalanul sok anyagot képes elnyelni. Először 1989-ben sikerült Robsonnak rézatomokat szerves molekulákhoz kapcsolnia, így létrehozva egy gyémántszerű, belül szinte végtelenül tagolt kristályt. Yaghi és Kitagawa a ’90-es években továbbfejlesztették ezt az innovációt, így a gázok már könnyedén ki-be áramolhattak ezekben a struktúrákban, ráadásul a szerkezet stabilabbá és testreszabhatóbbá vált.
Jövőformáló lehetőségek
A felfedezés nagy visszhangot keltett: azóta számos típusú fémorganikus vázat alkottak, melyeket mérgező gázok megkötésére (például a félvezetőgyártásban), sivatagi levegőből víz kinyerésére, vegyi reakciók katalizálására, sőt, veszélyes szennyezők – köztük a „soha le nem bomló” PFA-műanyagok, gyógyszermaradványok és harci gázok – lebontására is használnak. A legnagyobb lehetőségek azonban a jövőben rejlenek: jelenleg is kísérleteznek a gyárakból, erőművekből származó szén-dioxid megkötésével a bolygó védelme érdekében.
Az elismerés 11 millió svéd koronával (kb. 140 millió forinttal) jár. Kitagawa célja most az, hogy az atmoszférából kiemeljük az értékes elemeket – például a szenet, oxigént, vizet –, és azokat tiszta energiával hasznos anyagokká alakítsuk.
