
Az alkalmazkodás útja
Cape Ann négy települése – Essex, Gloucester, Manchester-by-the-Sea és Rockport – együtt közel 50 ezer embernek ad otthont. A tervezés azonban nehézségekbe ütközik, mert az egyre gyakrabban áradó tenger lerombolja a drága vízparti otthonokat, csökkentve ezzel az ingatlanadóból származó bevételeket. Charles Waldheim, a Harvard kutatója szerint nincs rajtpisztoly: az alkalmazkodás már megkezdődött. Csoportja az elmúlt öt évben helyi szervekkel együtt dolgozva modellezte, hogyan hat egy nagyobb hurrikán Cape Annre, és mit okoz a 2050-re várható tengerszint-emelkedés.
A kutatók úgy látják, hogy az ellenállóképességet alulról szerveződve lehet megteremteni, a négy város összefogásával. Ehhez azonban nemcsak a mocsarak helyreállítása és okosabb várostervezés kell, hanem bizalom és közös vízió is. Ebből adódóan a valódi munka csak most kezdődik, mivel nincs központi, mindenki számára követendő terv.
Az identitás ára
Az elmúlt évtizedekben a dagályok érezhetően magasabbra emelkednek, a strandok eltűnnek, a parkolók rendszeresen tavakká válnak. A betongátak csábítanak, de pusztítják az élővilágot, ráadásul Cape Ann élete a tengerhez és a halászathoz kötődik. Már most kevesebb a kagyló és az ikra, ami a halászok és a helyi gasztronómia számára is csapás.
Sarah Page projektvezető rámutat, hogy egy védőgát ugyan megóvná az utcát, de elpusztítaná a mocsarakat, és velük együtt a helyiek számára emblematikus rántott kagylós üzletágat is. Ugyanígy, a természetes vizes élőhelyek visszaállítása csökkentené a viharok romboló erejét, de ehhez néhány házból el kellene költözni. Az ügy egyre több kérdést vet fel: mi legyen fontosabb, a fák megőrzése vagy az, hogy a mentő a viharban is eljusson az otthonokhoz?
Ebből adódóan Cape Ann lakosainak együtt kell dönteniük arról, mit szeretnének megőrizni, és mit hajlandók feladni, hogy túléljék a tenger közeledését, és megőrizzék közösségük jövőjét.
