Galaktikus részletek 65 ezer fényévnyi területen
A galaxis 90 ezer fényéves szélességéből 65 ezer fényévnyi területet dolgoztak fel, száz külön expozícióból, összesen több mint két napon át tartó megfigyeléssel. Ez lehetővé teszi, hogy akár egyes csillagképző régiókat is csillagászati pontossággal vizsgáljunk, miközben a teljes rendszer szerkezete is kibontakozik. A kép különlegességét a színkódolt falszínes technika adja: a hidrogén, a nitrogén, a kén és az oxigén adott hullámhosszait emelik ki. A rózsaszín fény a frissen született csillagok sugárzásától gerjesztett gázfelhőket jelöli, míg a centrum fehéres fényei a galaxis magjában található fekete lyukból kiáramló gáz hatására keletkeznek.
Ötszáz új planetáris köd a galaxis mélyén
A látványos kép már most komoly felfedezéseket hozott: a kutatók 500 új planetáris ködöt azonosítottak benne. Ezek a gáznemű burokként táguló ködfelhők olyan csillagok életének végén keletkeznek, mint például a Nap. Az ilyen típusú ködök észlelése ebben a távolságban eddig ritka volt – a Tejútrendszeren túl általában száz alatt marad a felfedezhető planetáris ködök száma galaxisonként. Ezek a ködök ráadásul kulcsfontosságúak a galaxis pontos távolságának meghatározásához, amelytől a további elemzések és számítások is függenek.
További titkok várnak feltárásra
A kutatócsoport még korántsem végzett: a következő nagy lépésük annak vizsgálata lesz, miként áramlik a forró gáz az NGC 253-ban, hogyan változik az összetétele, és milyen szerepet játszik az új csillagok születésében. Az még mindig rejtély, miként képesek apró folyamatok ekkora léptékben befolyásolni egy csillagrendszert, amelynek mérete többszöröse a mi Naprendszerünknek.
